Alföldi Róbert nem értelmezi át, nem értelmezi újra az István, a királyt, és nem korlátozza az érvényességét valamely konkrét, aktuálpolitikai üzenetre.
„Alföldi Róbert nem értelmezi át, nem értelmezi újra a Szegedi Szabadtéri Színpadon az István, a király című, idén harmincéves rockoperát, és nem korlátozza az érvényességét valamely konkrét, aktuálpolitikai üzenetre. Nem rendez katartikusan jó, tökéletes előadást. Viszont a darab vázáig lebontja a rárakódott, ilyen-olyan üledéket, hogy újra láthatóvá váljon, melyik szereplő mit képvisel, ki miért teszi, amit tesz, és kinek milyen a viszonya a többiekkel, azaz, hogy pontosan miről is szól ez a történet. Ez pedig talán a legjobb, ami egy, a kultusz patinájával bevont művel történhet. (…)
A lendületes és látványos, jelmezeiben és kellékeiben a politika ezeréves lényegi változatlanságát hangsúlyozó előadás legvégén felkerül a kereszt a díszlet-korona csúcsára, és bezárul a félkörív: a korona körbeveszi a szereplőket, s a rácsokon át nincs kijárat. Miközben a többezres közönség állva hallgatja, ahogyan az összes színész a Himnuszt énekli, a magyarság szimbóluma egyszerre véd meg, tesz közösséggé, és zár egyfajta börtönbe. Ez a kép mutatja meg, milyen lehet a nem üres frázisokból álló, valódi hazaszeretet: amikor az ember tisztában van minden pozitívummal, de közben látja a negatívumokat is. Látja, és ezzel együtt dönt úgy, hogy teljes szívéből énekli el a Himnuszt.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
„Mi vagyunk többségben ebben a városban, és sajnos nem érzem, hogy Romániában élnék” – árulta el a problémáját az illető.
Egy évtizeden át volt a miskolci közönség kedvence, egy ideje pedig a Thália Színházban már a fővárosi nézők is láthatják, hányféle szerepben képes tökéletesen helytállni. Interjúnk.
A minden érzékszervre ható élmény egy másik valóságba repíti majd a nézőket.
Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szerint „ami most történik, az olyan, mintha elkoboznák a nemzeti hatásköröket az európai értékekre való hivatkozással”.
