Egy szívszorító kincs került elő Máriapócson
A helyi ruszin nemzetiségi önkormányzat vállalta, hogy felújíttatja a több évtizede parlagon heverő halottaskocsit.
A hallgatói önkormányzatok és mondjuk a magyar politikai rendszer között könnyűszerrel húzhatunk párhuzamot
„A hallgatói önkormányzatok és mondjuk a magyar politikai rendszer között könnyűszerrel húzhatunk párhuzamot, hiszen mindkettő képviseleti demokrácia, választott vezetőkkel. Hasonlóan itt is, ott is megvan a rendszeres lehetősége a szavazónak, hogy szavazatukkal véleményt nyilvánítsanak. Elméletileg semmi akadálya nincsen annak, hogy az elégedetlen polgárok a teljes garnitúrát lecseréljék, mint ahogy az a politikában minden hatalomváltáskor megtörténik, a gyakorlatban viszont ennek a realitása nagyon kicsi, hiszen a kialakult struktúra ezt lényegében lehetetlenné teszi a struktúra felszámolása nélkül.
Ez nem valami jól kitervelt szándékosságból fakad, hanem abból, hogy a különféle elvárások és a jogi keretek miatt a HÖK hivatalnokai és a HÖK politikai vezetése lényegében ugyanazokból a személyekből áll. Már korábban említettem, hogy az egyetemvezetés számára rendkívül kényelmes a hallgatókkal kapcsolatos funkciókat a hallgatói önkormányzatokkal elvégeztetni, hiszen sokkal olcsóbban végzi azt el, mintha közalkalmazottat kéne erre tartson* ráadásul a hallgatók nyilván sokkal több ötlettel állnak elő a hallgatói élet jobbá tételével kapcsolatban, mint az egyetem dolgozói, hiszen többen vannak és jobban is foglalkoztatja őket. Másfelől a hallgatói önkormányzatoknak tipikusan nincs, vagy nagyon kevés alkalmazottja van (például az ELTE TTK HÖK-nek egy ügyfélszolgálati irodavezetője). Persze miért is lenne több, hiszen jogos elvárás, hogy a hallgatói önkormányzat jobban hasonlítson egy lelkes önkéntesekből álló mozgalomra, mint egy fizetett állami hivatalra. Ergo a választott tisztségviselők lesznek maguk a hivatalnokok.
És itt van a probléma: ha a választó nem akar lemondani a hallgatói önkormányzat által ellátott feladatokról kénytelen olyan tisztségviselőt választani, aki legalább részben ki van képezve a hivatali feladatok ellátására. Egy-egy embert persze el lehet zavarni, amíg a többi marad, de a teljes garnitúra lecserélése esetén nem marad senki, aki értene a folyamatok elvégzéséhez, azaz lényegében azokat az új embereknek teljesen újra kellene építeniük. Kicsit olyan ez, mintha a kormányváltások alkalmával az utolsó végrehajtót is lecserélnék, nem csak (többnyire) a döntési folyamatokban résztvevőket.”