A cikkem nem Horvát könyvéről szól

Úgy szeretem, amikor egy korábbi szadesz (al)vezér, most DögKutas bírálja a kádárizmust és annak Horváthoz hasonló őskövületeit.

Szerintem Eörsi Mátyás írásának alaptémája Magyarország külügyi tevékenységének végzésével kapcsolatos és ehhez rendel hozzá személyeket eseményeket. Így kerül bele Horváth János személye is. Amennyiben pedig ez az alaptéma, akkor ezzel kell foglalkozni. Egyetértek Eörsi Mátyás megfogalmazásával, hogy a magyarországi külpolitika abban az időszakban amivel írása foglalkozik; „ az a lényegi missziója, hogy lehetőleg soha ne csináljunk semmit” volt. Legfeljebb annyit pontosítanák, hogy a felfogás az volt; kövessük azt a külügyi politikát amit elvárnak tőlünk, függetlenül attól mi Magyarország érdeke. Ez a példa korábban a szovjet elvárások, később az USA által elvártak voltak. Köznapiasan kifejezve; cseléd külpolitika. Nem véletlen, hogy Aczél egy más hangot üt meg és hol nyíltan, hol burkoltan ekézi EM írását. Ezt írja; „Ráadásul kicsit beavatott is vagyok.” Csak kicsit? Milyen szerény lett Aczél Endre! EM írásában egy történetet– ezzel Aczél Endre is foglalkozik – említ, amely Kubával kapcsolatos. Nos ez a történet tipikus SZDSZ-es mentalitást takar. Szerintem a történet tipikus provokáció és mint ilyen nem illik bele a külügyi tevékenységbe, de beleillik egy politikai párt mentalitásába. Laczik Zoltán a facebookon lévő hozzászólásában a következőket írja; „Nincs most tér és idő disszertáció írására, de éppen egy liberálisnak el kellene fogadnia, hogy vannak a nyugat-eurpaitól és az észak-amerikaitól eltérő társadalmi és politikai kultúrák, amelyekben nem kell feltétlenül "az úttörőnek akarata ellenére átvezetni a nénit a zebrán", mert nem biztos, hogy át akar menni!” LZ azonban téved, mert tévesen ítéli meg az SZDSZ-t és ebben a körben EM tevékenységét, melynek kevés köze van a liberalizmushoz, baloldalisághoz, éppúgy mint az MSZP-nek és benne LZ-nak, vagy AE-nek. Mindezek alapján szerintem Magyarország külpolitikáját, elsősorban az ország gazdasági, társadalmi érdekeinek kell meghatároznia és nem pártpolitikai provokatív érdekeknek alávetni, főleg nem – köznapiasan kifejezve - cseléd külpolitikát végezve, amely egyvalaki így tanácsolt; Merjünk kicsik lenni.

Van olyan hozzáállás is, hogy ha már javítani nem tudunk egy helyzeten, legalább ne tegyük rosszabbá! Ha bizonyos elvtársaknál ez úgy jött le, hogy inkább nem csinálnak semmit, azt tulajdonképpen üdvözölni is lehetne, a károkozásnál biztos jobb! A felvtés igazságát mi sem bizonyítja jobban, mint a szadesz-maszop 2002-2010 közötti működése, a szüntelen értelmetlen akciózás és perfomansz, miközben ezerrel mentünk a csődbe!

Különben meg ennek az alaknak Izraelben vagy New Yorkban kellene publikálnia.