Nem akarom senki érzéseit vagy büszkeségét kritizálni, de az igazi tartós, maradandó önbecsülés mindig a tettekhez kapcsolódik. Nehéz olyanra igazán őszintén büszkének lenni, amihez nem járult hozzá az ember. Igaz, sokféleképpen lehet kompenzálni, sokszor hallom például, hogy mennyi magyar Nobel-díjas van, ami furcsa olyan időkben, amikor a magyar tudomány finoman szólva sincs benne a világ élvonalában. Ugyanakkor érteni vélem a svédek büszkeségét, akik hasonló méretű nemzet, mint a miénk, mégis nagyságrendekkel több érdeklődést váltanak ki a világban. Gondoljunk csak a H&M-re, az Ericsonra, az Ikeára, a Volvóra vagy az Electroluxra, és még sorolhatnám.”