Utálatból és bosszúból nem lesz pénz

„Érdekes, hogy ezt pont egy magyar újságíró kérdezi, hiszen e vonatkozásban az ön országa a legbarátságtalanabb a bankokkal szemben. De melyik az? Mutasson egy politikust Európában, aki azt mondja, mi szeretjük a bankokat. Annak idején a most százéves édesapám egy interjúban arra a felvetésre, mennyire szerencsés, hogy bankár, emiatt ugyanis van tekintélye, azt válaszolta, a bankárokat soha nem respektálják, mindenki utálja őket. Amire jelenleg kétségtelenül van is némi okuk, hiszen a bankok bután viselkedtek az utóbbi években. A politikusok pedig amúgy is képesek elhitetni az emberekkel, hogy rajtuk kívül mindenki más ellenség.

Ám nem lehet úgy gazdaságot építeni, hogy utálunk valakit. Az utálat és a revánsvágy nem teremt gazdasági növekedést. Márpedig mindenki, a politikusok és a bankok is egyaránt a gazdasági növekedéstől függnek. És ahogy a bankok nem növekedhetnek politikusok nélkül, úgy a politikusok sem érhetnek el gazdasági növekedést a bankok nélkül. Hiszen akár szeretik, akár nem, a bankok finanszírozzák a gazdaságot. A politikusoknak rá kell döbbenniük, hogy a bankok megnyomorítása nem segíti őket, hiszen nekik növekedést kell felmutatniuk ahhoz, hogy az emberek újraválasszák őket.

Egyik kormány sem tudja túlélni, ha a versenyképesség hosszabb távon csökken. Ezért nem kizárt, hogy további megszorítások már nem érnek bennünket. E tekintetben sajnos az Erste már most is világcsúcstartó, a legjobban adóztatott bank a világon. Tavaly például 244 millió eurónyi adót fizettünk, többet, mint a nálunk közel tízszer nagyobb mérlegfőösszegű Deutsche Bank. Ennek ellenére a Közép- és Kelet-Európában működő bankok egyáltalán nem gyengék, kivételesen jó a tőkehelyzetük, magas a likviditásuk, nem szorulnak az állam segítségére. Az egyetlen jelentős probléma, amit el kell fogadnunk, különösen Magyarországon, az a svájcifrank-hitelek magas aránya.”