Nem négy évig tart a világ

„Ön sohasem politizál. Nem dolga az egy írónak?

Esterházy Péter mondta a rendszerváltás környékén, hogy »amikor az írók számára már megengedett a politizálás, akkor egyszersmind nem is érdemes«. Ehhez tartom magam.

Egy videointerjúban viszont kifejtette, hogy ha ön lenne a miniszterelnök…

Semmiképp nem vállalnám. A prózaírás nagyobb hatalom.

… akkor tudná, mit kellene tenni. Mit?

Ez egy hálátlan téma, mert ha válaszolok, úgy járok, mint Weöres Sándor gyerekversének hőse, aki azt mondja, hogy »Mindenki hülye, csak én vagyok okos, mert nekem a seggemben is fejem van!«. Leegyszerűsítve: az a véleményem, hogy abból a gyerekből vagy felnőttből lehet jó politikus, aki egy osztálykirándulást jól meg tud szervezi. Mindenki ismeri azt a buzgómócsing-típust, aki rohangál a füzetével, striguláz (hányan jönnek, hány szoba, milyen busz kell, ki hol ül a buszon stb.). Ez nem mindig gyerek, lehet, hogy a tanár, mindegy. Ez a miniszterelnök egyik szükséges képessége. A másik: ne gondolja, hogy neki kell mindent megcsinálnia, neki ugyanis dolgoztatnia kell. Ki kell választania a megfelelő embereket, akiket olyan pozícióba kell tennie, ahol a szakértelmükre szükség van, és aztán hagyni kell őket dolgozni. Esetleg néha kérni tőlük valamilyen beszámolót. Ha ez így menne, az ország elindulna a helyes irányba. Egy kormányfőnek fontos tudni azt is, hogy meddig tart az ideje, ez ugyanis nem egy örök állás. Ha valaki ezt a nézetet el tudná sajátítani (még nem láttam rá példát a hazánkban), akkor figyelembe venné, hogy nem négy évig tart a világ.”