Ez egy hálátlan téma, mert ha válaszolok, úgy járok, mint Weöres Sándor gyerekversének hőse, aki azt mondja, hogy »Mindenki hülye, csak én vagyok okos, mert nekem a seggemben is fejem van!«. Leegyszerűsítve: az a véleményem, hogy abból a gyerekből vagy felnőttből lehet jó politikus, aki egy osztálykirándulást jól meg tud szervezi. Mindenki ismeri azt a buzgómócsing-típust, aki rohangál a füzetével, striguláz (hányan jönnek, hány szoba, milyen busz kell, ki hol ül a buszon stb.). Ez nem mindig gyerek, lehet, hogy a tanár, mindegy. Ez a miniszterelnök egyik szükséges képessége. A másik: ne gondolja, hogy neki kell mindent megcsinálnia, neki ugyanis dolgoztatnia kell. Ki kell választania a megfelelő embereket, akiket olyan pozícióba kell tennie, ahol a szakértelmükre szükség van, és aztán hagyni kell őket dolgozni. Esetleg néha kérni tőlük valamilyen beszámolót. Ha ez így menne, az ország elindulna a helyes irányba. Egy kormányfőnek fontos tudni azt is, hogy meddig tart az ideje, ez ugyanis nem egy örök állás. Ha valaki ezt a nézetet el tudná sajátítani (még nem láttam rá példát a hazánkban), akkor figyelembe venné, hogy nem négy évig tart a világ.”