„Strasbourg tegnapi ítéletében nyíltan kimondta, hogy a jogállami keretek és az alapvető jogok – amik felett elméletben nekik kellene örökölniük – csupán a »katonainak tűnő egyenruhától« és a »baljóslatú karszalagoktól« rettegő, kiváltságosok privilégiumai. Mint fogalmaztak: az egyesület feloszlatása szempontjából a mozgalom megmozdulásainak törvényessége vagy törvénytelensége »lényegtelen«. Igen, így szó szerint: LÉNYEGTELEN. A törvényesség. Egy bíróság előtt.
Strasbourg áruló lett. Nem a gárdistákat, vagy nem a hazai nemzeti oldalt árulta el – hiszen nekünk nem is tartoznak semmivel. Saját alapelveiket, egykori létrehozóik eszméit köpték szembe, amikor pökhendi nagyképűséggel az egész világ arcába vágják, hogy számukra a törvényesség, vagy nem törvényesség kérdése lényegtelen.
Különösen a »történelmi előzmények ismeretében«, érdemes feltenni a kérdést, milyen bíróság az, mely politikai elvárások mentén hoz ítéletet? Milyen bíróság az, amely a kommunizmus több mint 100 millió áldozatának emlékét nyíltan mocskolhatja korábbi ítéleteivel? Milyen bíróság az, amely alsóbbrendűként kezeli a másképpen gondolkodókat, azok alapvető jogait tiporja sárba?
A választ mind tudjuk, csak épp nem mondhatjuk ki, mert akkor nem lennénk demokraták és megsértenénk néhányak érzékenységét, esetleg félelmet is keltenénk. Legalábbis szerintük.”