A melegházasság, mint konzervatív cél

„Amikor Attila türelemre inti a melegeket saját jogaik tekintetében, azt mondja a meleg pároknak, hogy »bocsi, tudom, hogy szeretitek egymást, de legyetek türelemmel, röpke 200 év és házasodhattok«. Gondolom ezt mondták az 1860-as években az amerikai rabszolgáknak is: ne legyetek már türelmetlenek, majd az unokáitokat talán emberszámba fogjuk venni.

Negyedrészt nem értem, hogyan lehet különbséget tenni két pár egymás iránt érzett szeretete között. A konzervatív gondolkodók sokat hivatkoznak a család, mint a társadalom egyik alapkövének védelmére, ami egy nagyon tiszteletre méltó gondolat – az azonban már elfogadhatatlan számomra, ha megmondjuk, hogy csak bizonyos fajta családokat, bizonyos fajta szerelmeket védelmezünk. Ki veszi hozzá a bátorságot, hogy egyes szerelmeket leminősítsen, másokat pedig felértékeljen? Egy kicsit gondolkodjunk el rajta: milyen érzés lenne nekünk, ha valaki azt mondaná, hogy a mi szerelmünk jogi vagy erkölcsi szempontból kevesebbet ér, mint másoké? Van-e bármi, ami nagyobb érték a társadalomban, mint a szeretet?

Összességében tehát a hagyományokra és az erkölcsösségre való hivatkozást nagyon károsnak érzem, amikor a melegházasságokról beszélünk. Az LMBTQ-csoportok házasságért való küzdelme legalább annyira konzervatív, mint liberális ügy; olyan téma, ami igazából mindannyiunk érdeke – a melegek házasodásának lehetőségével nem veszít el senki semmit, de nyerni annál többet nyerünk: több embernek is lehetővé tesszük, hogy átélhessék szerelmükkel azt a katartikus élményt, amire – ha nem is mindannyian, de –igen sokan vágyunk.”