Leszünk vagy elfogyunk?

„A nagy probléma az lesz, ha nem máris az, hogy elöregedő társadalommal, beteg és nyűtt generációkkal nem lehet kreatív és innovatív dolgokat véghezvinni. A nyugdíjas korosztály fél minden változástól, minden újítástól, és ez az igazi veszélye annak, hogy kevés gyerek születik. Nem utolsósorban ennek a kevés gyermeknek az életminősége is fontos. Nem mindegy, hogy nélkülöző szülők zaklatott környezetben éppen hogy csak megélnek, mert a gyermeknevelést teljesen magánügynek tekinti az állam, vagy számtalan könnyítés segíti a családokat. A kormány már eddig is látható erőfeszítéseket tett azért, hogy a házaspárok az első után vállaljanak egy második gyereket is, de a segítés feltétele a folyamatosság, a rugalmasság, hogy adminisztratív okok ne gátolják a szülési hajlandóságot.

Az anyák munkahelyvédelmi programja beválni látszik, a munkáltató, ha érdekeltté teszik, készségesen alkalmaz gyermekes édesanyákat, akár osztott munkaidőben is. Az anyasági támogatások összege és igénybevétele is újszerű lesz, de külhoni mintára szó van a férfiak apasági szabadságáról is. A szakemberek szerint erre nincs fogadókészség, ami csak idő kérdése, mert annak idején, amikor egy énekesnő helyett a férje vette igénybe a gyest, megszólták. Ma ebben sincs semmi különös. A távlati tervekben segítséget kapnának azok is, akik még az egyetemi éveik alatt vállalnak gyereket, és számtalan variációja merült fel a lakhatási támogatásoknak.

Amíg az ellenzék mindennap siratja az éhező gyermekeket, addig most 75 ezer gyerek nyaral a Balatonnál a szüleivel vagy táborban.”