Baljós tüntetés vette kezdetét a szomszéd országban: „mi vagyunk a nép, mi vagyunk Románia, miénk a hatalom!”

Calin Georgescu a tüntetésre mozgósító felhívásában államcsínynek nevezte a választások félbeszakítását.

Tusványoson éppen a legfontosabb, a magyar–román párbeszéd, vita maradt el szinte teljes egészében.
„A Tusványosról hiányolt román–magyar párbeszéd azonban teljesen más megvilágítást kap, ha felidézzük, miként nyilvánította belügynek a bukaresti külügyminisztérium a régióátszervezést, illetve milyen reakciók láttak napvilágot Tõkésnek a védõhatalmi státus kiterjesztésére vonatkozó javaslatára. A román politikai és politológusi elit még mindig szemtelenségnek, provokációnak tartja, ha a magyarok olyan témákkal hozakodnak elõ, mint például kisebbségi jogok, önrendelkezés, határok fölötti nemzetegyesítés.
És eközben mi történik? Ugyanezek a politikusok – élen az államfõvel – kiteregetik a kártyáikat, és nyíltan beszélnek vágyálmaikról: Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülésének esélyeirõl, a »két ország, egy nemzet« állapotának tarthatatlanságáról, Nagy-Románia visszaállításának víziójáról. Közben belegondolni is rossz, milyen reakciók érkeznének mondjuk egy, Erdély Magyarországgal történõ egyesülését szorgalmazó kezdeményezésre. A jelek szerint ebben az országban egy kérdés az alapján számít tabunak, hogy van-e »nemzetisége«.”