Az ellenzék dilemmái – 1.

„A kormány kétértelmű sikereivel szemben az ellenzéknek egyértelmű dilemmái vannak. A baloldali ellenzéknek, természetesen, mert más ellenzéke a jelenlegi jobboldali rezsimnek nincsen: a radikális jobboldali párt nem ellenzéke, hanem még több jobboldaliságot követelő ösztökélője. A dilemmák abból fakadnak, hogy a mostani kormányzat egy saját magának kedvező választási rendszert hozott létre, mivel ez a rendszer egy nagy, egységes és erős választási tömb győzelmét hivatott biztosítani. Ilyen erő pedig jelenleg csak a mai kormánykoalíció, s hogy a baloldali ellenzék ilyen erővé tudjon válni, ahhoz számos nehézséget kell leküzdenie. Mégpedig két szempontból is: egyfelől abból a szempontból, hogy győzni tudjon a választásokon, másfelől pedig abból, hogy győzelem esetén kormányozni tudjon. (...)

Komolyra fordítva a szót. A baloldali ellenzéken belül két komoly erő van: a Szocialista Párt és az Együtt. (Szándékosan nagyolom el a dolgot.) A választási győzelemhez nekik kell először megegyezniük, s aztán megnézni, melyik kisebb (bár ettől még értékes) szövetségesüket tudják a megegyezésbe bevonni. Ha ennek bármelyik esetben bármelyik részről akadályai vannak, vagy pláne ha a kisebb szövetségesek kezdenek el az erejük által nem indokolt föltételeket támasztani, akkor a bevonásukról adott esetben le kell mondani. És hogy melyikről, annak egy kritériuma van csupán: melyik párt vagy csoport hány lehetséges szavazót tud hozni, s netán hányat riaszt el közben, a választók ugyanis nem követik automata szavazógépek módjára pártjaik és pártvezetőik megegyezéseit.”