Hamvadó cigarettavég

Vágó Gábor leállt a dohányzással. Mint az LMP-s politikus világgá kürtölte, „még csak 12 órája álltam le a cigiről, hogy ne támogassam a maffiát, de egyre szenvedélyesebben szidom a kormányt”. Ugyan dohányterméket még tizenötödikéig (illetve a kifutásig) lehet kapni a legtöbb helyen, de július elsejével megnyitották kapuikat a nemzeti dohányboltok is. Már persze ahol elkelt a koncessziós jog – 1412 kistelepülésről ez egyelőre nem mondható el. Az ő helyzetükre vissza is térek később.

Vágó leszokására azonban cinikusan mondhatnánk azt: hiszen a kormánynak ez is volt a célja. „Ha rajtam múlna, holnap reggel betiltanám” – mondott nagyot még május elején egy Heti Válasz-interjúban Lázár János, aki máskor, máshol is elmondta már: a dohányzás visszaszorítása a kormány célja. Ezért kellett több mint az ötödére csökkenteni az eladóhelyek számát, ezért volt szükséges újrarendezni a piacot. „Sajnos ugyanakkor a sajtóban arról senki nem beszél, hogy a trafiktörvénynek milyen jelentősége lehet a dohányzás visszaszorításában, mert ez nem »címlap sztori«” – jelentette ki közleményében a Continental Dohányipari Zrt., ami dicséretes, a mindennapos tevékenységgel kapcsolatos ilyen szintű belső vívódást utoljára úgyis csak a Thank Your for Smoking! című filmben láthattunk, még 2005-ben.

De legyünk őszinték: a dohányzásról igen kevesen fognak leszokni csak azért, mert a kormányban gondoltak egyet, és újraosztották a dohánytermékek piacát. „Félek, hogy a függő dohányosok nem egy buli közepén akarnak majd leszokni” – mondta például Gerendai Károly a június 27-ei Heti Válaszban (Trafikvadászat). Aggodalma jogos, éppen az ő szervezésében álló Sziget Fesztiválon nem tudni egyelőre, milyen megoldást fognak találni a problémára. A fesztivál területén valószínűleg nem lesz majd legális árusítóhely, egy-egy óbudai trafik pedig nehezen fog tudni befogadni több tízezer vásárlót. Mozgóárusításra a lap szerint egyelőre nincs lehetőség, így félő, csak a feketekereskedelem fog megoldást találni a problémára.

Az egyik fő probléma ez: teljesen aránytalanul osztották el a trafikokat, hiszen egyes helyeken egyáltalán nem lesz kapható, míg máshol egymás hegyén-hátán állnak már az árusítóhelyek. Utóbbira a legabszurdabb példa a szalkszentmártoni: férj és feleség egymás mellettnyitott trafikot, míg a településen máshol egyáltalán nem található ezután dohánybolt. A budapesti József Attila utcában is egymás mellettnyitott meg két trafik, Újpest-Központ közelében pedig legalább négy-öt nemzeti dohánybolt található. A már említett 1412 kistelepülésen viszont egy sem. Ezeken új pályázatot írtak ki, ám nagyon is lehetséges, hogy ez sem fog eredménnyel járni. Mint a Heti Válasz is írja, ezért a képviselő-testület nevezett ki átmenetileg egy-egy vállalkozót, aki továbbra is árusíthatja termékét. „Feltételezem, hogy véglegesen nem lehet a koncessziót kiváltani ezzel a módszerrel, hiszen a dohánykereskedők kiválasztása nem önkormányzati feladat” – nevetteti meg az olvasót Herend polgármestere, Vajai László.

Ugyanakkor az ember arcáról lehervad a mosoly, ha felidézi az ügyészség döntését: a hivatali visszaélés, a befolyással üzérkedés és a vesztegetés gyanúja nem tekinthető megalapozottnak. Mindezt úgy, hogy a szélesebb közönség is hallhatta azt a hangfelvételt, melyen szekszárdi kormánypárti képviselők egyeztettek, kinek jusson és kinek ne dohánybolt. „Az a lényeg, elkötelezett jobboldalinak kell lenni” – mutatott rá a nemzeti együttműködés rendszerének azon abszurd feltevésére Horváth István polgármester, hogy attól még, hogy valaki a Fidesz környékén él és mozog, már jobboldalinak is tekinthető. Egy egész blog jött létre az úgynevezett trafikmutyi feltérképezésére: ilyen-olyan rokonoknak juttatott dohányboltok, ötszáznál is több trafik continentalosoknak, efféle hírek csordogáltak napról napra a koncessziók kiosztása óta. Ha itt nincs még csak vesztegetés-gyanú sem, akkor sehol: ehhez képest gyakorlatilag sehol sincsenek az MSZP-SZDSZ kormányok egykori, piti kis mutyijai.

Az újraosztás többek szerint is a fideszes, vállalkozó-barát logika mentén értelmezhető. „A trafikkoncesszió (...) a vidéki középosztály mesterséges felpuffasztására tett kísérletként értelmezhető” – írja június 20-ai vezércikkében (Szégyentelenül) a Magyar Narancs, illetve: „nem elhanyagolható szempont volt (...) az utólag megemelt árrés révén már nem is olyan csekély jövedelem allokációjának társadalompolitikai hozadéka”. Aztán: „A változások kiindulópontja az egyes elemeiben reformbaloldalt is befolyásoló ideológia, amely szerint: a dinamikus hazai vállalkozói csoportok, üzleti elitek viszik a vállukon az országot. (...) Ha bármiért előnyösnek ítéli, a miniszterelnök a piaci megoldásokon tétovázás nélkül átlépve gondoskodik az állampolgárokról.” – ezt már Tölgyessy Péter írja az Orbán-rendszert elemző cikksorozatának második részében, ahol kitér többek között a Fidesznek igencsak tetsző vállalkozói ideológiára is. Ennek lényege, hogy a Fidesz mesterségesen megteremt egyfajta neki lekötelezett felső-középosztályt, amelynek ereje aztán visszaforgatható lesz a bezárkózást nem igazán elutasító gazdaságba is. Így létrejön az a „nemzeti tőke”, mely felé már korábban is voltak bizonytalan lépések Erzsébet-utalvány és más egyéb megoldások képében.

Csakhogy így a Fidesz egy másik olyan réteget árul el, amelyik benne korábban megbízott. Azokat a kis- és középvállalkozókat, akik korábban trafikot, nonstop élelmiszerboltot vezettek, most azonban kénytelenek lesznek lehúzni a rolót. Papíron ugyan a családi trafikosok, a megváltozott munkaképességűek és a munkanélküliek is előnyben voltak, valójában ugyanakkor szemérmetlenül sokan kaptak úgy trafikot (nem is egyet!), hogy már korábban is igencsak jól meg tudtak élni. Persze, a családtagok ugyanakkor jól járhattak, még ha nem is az előre várt módon: a legemlékezetesebb talán a veszprémi eset, ahol egy valószínűleg még felsőfokú tanulmányai elején járó fiatal nyithat ezután öt trafikot három különböző településen.

Már korábban írtam itt is róla, hogy a változtatás célja egyebek mellett az az állampolgárokat gyermeknek tekintő álláspont volt, hogy a függőket meg kell óvni rossz szokásaiktól, tiltással kell gondoskodni róluk. Pedig sokkal értelmesebb lenne a prevenció, illetve az egészségügy oldaláról tekinteni a leszokás elősegítésére, mintsem a mostani módszerekkel próbálkozni. Már ha valóban szó lenne arról, hogy ezzel a dohányzást szeretné visszaszorítani a kormány. 18-as karikákkal, illetve olyan üzletekkel, ahová „be sem teheti a lábát” fiatalkorú.

Persze, ahogy azt sem tudják megakadályozni, hogy kiskorúak tizennyolcas karikás filmet nézzenek, úgy valószínűleg itt sem sokat fognak elérni. Miként a Hír24 videója is mutatja: négyből négy helyen beengedték a 14 éves lányt a trafikba, két dohányboltban pedig ki is szolgálták őt. Ez az arány megfelel egyébként a korábbi árusítóhelyeken tapasztaltaknak is: korábban sem szabadott sem fiatal-, sem kiskorút kiszolgálni, ugyanakkor számos helyen egyáltalán nem törődtek ezzel. De ha egy 15 éves gimnazista cigarettához próbál jutni, ezután is megteheti még úgy is, hogy őt nem szolgálják ki: maximum megkéri valamelyik idősebb barátját a vásárlásra. Az elsötétített kirakatokkal ezt aztán nem fogják megoldani: maximum még kívánatosabbá, még vonzóbbá is teszik sokak számára a „tiltott gyümölcsöt”. Illetve még azt is elérhetik a szexshop-szerű megoldással, hogy mind az eladókat, mind az arra járókat lehangoltabbá teszik: érdemes kipróbálni, milyen érzés egész nap egy elsötétített üzlethelyiségben ülni. Persze, félreértés ne essék, ezt nem azok a strómanok fogják átélni, akik családilag szereztek tíz-tizenöt trafikot, hanem azok a szerencsétlen eladók, akik saját korábbi üzletükben lesznek kénytelenek alkalmazottként továbbdolgozni.

De nem úgy tűnik, hogy a Fidesz másik érve legalább megállná a helyét: hogy a nagyhalak fognak rosszul járni a trafiktörvény kapcsán. Ezt még az egyszeri, szabadságharcot támogató szavazópolgárnak sem lehet eladni: aki ugyanis napi vásárlása során azt tapasztalja, hogy akár Tesco Expresszből is levágnak egy részt, hogy ott trafik üzemeljen, az nem nagyon fog hinni a multik háttérbe szorításáról zengő lózungoknak. A szállítók pedig még számottevő logisztikai költséget is megtakarítanak a kevesebb árusítóhellyel – ahogy ezt a jobboldali médiában ritka kivételként a helyzet tarthatatlanságára rámutató Pesty László ismondta.

A hírek pedig május végén érkeztek is, hogy a Fidesz ezek után felbolygatná a tömény alkoholok piacát is. Bár a hír egyelőre kacsának bizonyult, sajnos a folytatás ettől még nem elképzelhetetlen. Pedig a piaci folyamatok szétdúlásából, az állampolgárok gyermekként kezeléséből már épp elég volt, ha csak retorikai szinten is jelenik meg a dolog, mint utóbbi esetében, ha a maga könyörtelen valóságában, mint az előbbinél.