Esznek-e embereket a menekültek?

Vámosszabadi lakóinak jó része tiltakozik a tervezett menekültszálló megnyitása ellen. Úgy tűnik, egyelőre sikertelenül: a Belügyminisztérium és a település vezetése megegyezett a szálló ideiglenes felállításáról. 2014 márciusában újra áttekintik majd a migrációs helyzetet, és ha nincs szükség a menekülttáborra, azt adott esetben be fogják zárni. A vámosszabadiakat azonban ez nem nyugtatja meg, sokan úgy érzik, a tárgyalódelegáció elárulta őket.

Bár visszatetszést kelthet, amikor lokális ügyekbe szólnának bele Budapestről, vagy bárhonnan távolabbról, azonban a vámosszabadiak irracionálisnak tűnő félelmei mellett nem lehet elmenni szó nélkül. „Betegségeket terjesztenek”, „bűnözni jönnek”: ezek a leggyakoribb panaszok a menekültekkel szemben, de van, aki úgy véli, már „puszta megjelenésükkel (...), azaz hogy négerek, arabok” is zavarni fogják a többségi társadalmat. Van olyan helyi anyuka, aki kijelentette, meg fogja tiltani gyermekének, hogy az iskolában szóba álljon egyetlen menekülttel is. Egyesek a munkahelyüket féltik, mások gettóba zárnák a menekülteket. „Uram, ezek az emberek illegális határátlépők. A törvényeket ezzel egyszer már megsértették, miért ne tennék más ügyben máskor is?” – teszi fel a kérdést egy helybéli. Mintha senki, de tényleg senki nem tudná arrafelé, mit is jelent menekültnek lenni.

A felsorolt indokok közül ha csak egy-kettőt hallanánk, még talán érthetőek lennének is a félelmek. De a felhozott ellenérvek annyira sokrétűek, annyira különbözőek, hogy nem lehet másra gondolni: ezeket az aggodalmakat jobbára az irracionális xenofóbia táplálja. Bár igaz, hogy hatástanulmány a településvezetők számára sem áll rendelkezésre, de a helybéliek ellenvetései sem igazán valós veszélyekre, helyzetekre fókuszálnak. Hiába mondta Csizmadia Tamás, a Belügyminisztérium sajtófőnöke, hogy „nincs jelentős bűnügyi kockázatnövekedés”, illetve hogy még munkahelyek is létrejönnek a menekülttábornak köszönhetően, a falubeliek mégis házukat, állásukat féltik az idegenektől. Az ideérkező családok gyermekeinek egzotikus betegségéről beszélnek – szinte csak azt nem vetik fel, hogy a menekültek talán embereket is esznek.

És a tiltakozás hullámait meglovagolja Vámosszabadi DK által támogatott, független polgármestere, de a győri LMP is. „A kormány semmibe veszi a magántulajdon védelméről szóló kötelezettségét, amikor döntésével a helyi ingatlanok árainak zuhanását és a közbiztonság veszélyeztetését idézi elő. Óhatatlanul felmerül a kérdés milyen szándék indokolhatott ilyen az utolsó pillanatig háttérben zajló eljárást? Talán a szabad kijárásos menekülttáborokkal kapcsolatos megdöbbentő tapasztalatok nyilvánosságra kerülése, vagy a az érintettek várható ellenállása?” – írják közleményükben a győri zöldek. Eközben Borkai Zsolt, Győr fideszes polgármestere kijelentette: „ez a befogadóállomás nem elsősorban Győr ügye – a városban egyébként négy éven át különösebb konfliktusok nélkül működött menekülttábor –, s a város nem tesz olyan nyilatkozatot, állásfoglalást, melyeket az előítéletek szülnek vagy táplálnak”.

És mintha valóban csak az előítéletek mozgatnák a tiltakozókat, mert más menekülttáborok működésének tapasztalataira nem igazán hivatkoznak. Szemben Borkaival, aki megjegyzi: náluk évekig konfliktusmentesen működött ilyen menekülttábor.

Tavaly ötezer-ötszáz, idén már tizenkétezer menekült érkezett hazánkba. Az új tábor megnyitását tehát a számok is indokolják, amelyek egyébként azt is mutatják: bár többen érkeztek Magyarországra, látványos feszültséget nem generált jelenlétük. Csizmadia is az '56-os magyar menekülteket hozza példaként, ám a helyiek tiltakoznak. „Azok kulturált európai és tehetséges, képzett emberek voltak, nem primitív, dologtalan bűnözők” – idéz egy véleményt a NOL riportja. Hogy kik a dologtalan bűnözők, az ilyenkor általában nem derül ki, inkább csak általánosítva vonatkozódik arabokra, feketékre, bárkire, akit elüldöztek saját hazájából.

Nem festenek jó képet rólunk ezek a megnyilvánulások. Bezárkózó, rettegő Magyarországot mutatnak, miközben hazánk mostani helyzete nem teszi lehetetlenné egy nyitott, befogadó, kiegyensúlyozott társadalom meglétét. Ahogy a huszonhárommillió idecsődülő román, úgy a betegségeket terjesztő, lányainkat megerőszakoló, munkahelyünket elvevő menekültek is a fantázia szüleményeinek tűnnek.