Az értelmiség útja az osztályárulásig

„Az MSZP és az Együtt 2014-PM, amelyek magukat eléggé egyértelműen baloldali politikai erőkként definiálják, választási szövetséget kötött. Sok meglepetést nem találhatunk a szövegekben, de némi ellentmondást – finoman szólva – igen. A jelöltállításról szóló megállapodás sok szép felvetését – a jelölteknek síkra kell szállniuk a nemek egyenlőségéért, a hátrányos helyzetűekért, a mindenféle kisebbségekért, »tiszteletben kell tartaniuk az igazságosság, a szolidaritás és a szabadság elvét« (én a magam részéről persze jobban örülnék, ha nem csupán az »elveket« tartanák tiszteletben) – azonnal, egy csapásra tartalmatlan lózunggá fokozza le a megállapodás rövid, 11. pontja: »A jelölteknek felsőfokú képesítéssel kell rendelkezniük, amelytől kivételesen méltányolható esetben el lehet tekinteni«.

Hogy mi ezzel a probléma? Hát, ugye, több is van. Először is: magát baloldalinak tekintő politikai erő (vagy hagyjuk ezt az »erőt«, szóval: szervezet) ilyet egyszerűen nem jelenthet ki. Ezen nincs mit cizellálni, ez műveltségi cenzus: ha Szájer Józsefnek idejében eszébe jut, akár belevéshette volna az Alaptörvény gránitalapzatába is, senkit nem ért volna meglepetésként. De mi lesz az igazságossággal, a szolidaritással és a szabadsággal, ha az emberek jelentős részét végzettségük szerint diszkrimináljuk? Nem kellene elfeledkezni arról, hogy a baloldal politikai mozgalomként a munkások, az elnyomottak és kizsákmányoltak mozgalmaként jött létre és alakította ki a világ első modern politikai tömegmozgalmát (és pártját), a német szociáldemokráciát. Ennek, és a mintájára létrejövő szociáldemokrata pártoknak a vezetői is, kevés kivétellel, munkások, autodidakta (és gyakran kiváló) politikusok és ideológusok voltak. A marxi alapvetés szerint a munkások felszabadítása csak a munkások műve lehet. Tény, hogy a mai baloldal legtöbb irányzata rég feladta már a marxizmust, és a mai baloldaliság már hosszú ideje nem csupán a »munkásokról« szól, értelmezzük bármily tágan is ezt a kategóriát. De kicsit meglepő egy baloldali pártszövetségtől, hogy a részvételi demokráciát lényegében a választásokra kívánja szűkíteni, ahol a »képzetlen« (legalábbis nem felsőfokúan képzett) választók – a feltételezett »tömegbázis«, a politizált emberi erőforrás, ugye – saját életének és világának irányítását átruházhatja a képzett »elitre«.