Demokrata-sirató

„Félek, félek, hogy nem vagyok demokrata. Márpedig, ha félek, nem is lehetek az. Ami önmagában még nem is lenne baj, ám közben azt látom, tele s tele az ország igazibbnál igazibb demokratával. Na nem szabadokkal, azok elszálltak, rab demokratából van annyi, mint a rosseb, még külhonba, az unió egyik központjába is jut belőlük. Már azokból is demokrata lett, akik egykori demokratizmusukkal még oldalági rokonságban sem álltak a demokráciával. Sőt már az is demokratának tudja-mondja magát, akinek a demokrácia még a köszönését sem fogadja. (…)

Az ilyen demokrata aztán könnyen társra, testvéri barátra lel a népek nagy hazájában, az unióban. És Európa jó tündér jogtündére, a jogot nem végzett főjogász, a Bilderberg-truppal magyarkodó Viviane Reding – aki kedden történetesen csak fékezett habzással adta elő magát – rögvest térdére ülteti, és megkéri, hogy a demokráciát kiemelten féltő jogvédő csoportjuk hadd vehesse fel a Bokros Lajos nevet. Esetleg Tabajdi Csabáét vagy Göncz Kingáét, akik – igazi demokrata módjára, védőként – a bíróságosdit játszó parlamenttől kemény ítéletet kérnek védencükre kiszabni.

Hát akkor ne féljen az ember? Ne tartson attól, hogy ezek a naturbursch, vérbő demokraták egyszerűen összeszedik az utcán, mint egy kóbor kutyát? Ráadásul a strasbourgi cécó még nem a meccs volt, csak a próbarúgás, az igazi mérkőzés, a választás még ezután jön. Na, lesz is akkor haddelhadd. A kék cédulán szocalizálódott demokraták előveszik a párnacihából, a libatollban kuporgatott centjeiket, rámás csizmát és piros nadrágot – a hozzá való bársony folttal – ígérnek minden igazdemokratának, nedves száraztésztát és lejárt szavatosságú babgulyáskonzervet osztogatnak, főszerepet ígérnek VV Ágica mellé, s kijelentik – természetesen gyorsan, hogy mindenki félreértse – bőszen: nem lesz gáz-ár-e-me-lés. Végül pedig megjelenik minden magyarok voksangyala, Rytkó Emi néni, felemeli a libásfosztásban megfáradt politikus kezét, és puttómosollyal bejelenti: egyhangú pontozással nyer a vörös sarok!

Na ugye, hogy van mitől félnünk? És így aztán a büdös életben nem lesz belőlünk igazi – szabad – demokrata! Megmaradunk rabnemzetnek.”