„E sorok szerzője nem mai gyerek, megélt már bizonyos dolgokat, de a meghatottság még most is erősen dolgozik benne. A Feszty-park csodálatos miliője, a Szabadegyetem magával ragadó hangulata, a jelenlevő kis közösségek spontán együttműködése felemelő és varázslatos érzés volt. A mARTFESZT lelkülete igazi értékként jelent meg. Igazi kincs van a kezünkben, valami elkezdődött.
Gombaszög és Martos szembeállítása, a lejáratás és megbélyegzés, a mediális elhallgatási kísérlet teljesen elhibázottnak és hatástalannak bizonyult. A létszám (ott 1500, ami tavalyhoz képest közel a duplája, Martoson rögtön 7000) azt bizonyítja, hogy óriási igény az ezekhez hasonló közösségmegtartó, értékteremtő rendezvényekre. Sokkal többre is, mint eddig. A minőség ugyanis vonzó, a kínálat bővíthető. Az idén Gombaszögöt választók számára is és fordítva. Kívánom, hogy jövőre mások is megtapasztalhassák.
Amikor vasárnap este fél 12 körül az Ismerős Arcoktól felcsendült a Nélküled, férfiasan bevallom, elérzékenyültem. Valami összeért, valami megvalósult.
»A Tranzit pontosan azt kínálja, melyre a szlovákiai magyarságnak is égetően szüksége van. Illetve lenne. De nincs. Mint ahogy az említett holdudvar sem áll rendelkezésre, annak minden hátulütőjével együtt. Felvidéki magyarként így nem marad más számunkra, mint eljönni ide. (Ha lehet jóval többen, mint idén). Hogy legalább a leírtak otthoni hiányát érzékelni tudjuk.« – írtam e sorokat tavaly, a kőszegi szabadegyetem után. Idén mindez megvalósult, Martoson.”