Kedves Beatrice Ask!

„Olyan családokat telepítettek ki, akiknek a gyereke svédnek született, olyan országokba, ahol még sosem jártak. Svéd állampolgárokat kényszerítettek arra, hogy útlevéllel igazolják a hovatartozásukat; és egy igazságügyi miniszter elmagyarázta, hogy ennek semmi köze az etnikai alapú kiválasztáshoz, sokkal inkább a »személyes tapasztalatokhoz«. A hatalom rutinja. Az erőszak gyakorlata. Mindenki csak a munkáját végezte. A biztonsági őrök, a rendőrség, a vámosok, a politikusok, az emberek.

E ponton ön félbeszakít és így szól: »Miért ilyen nehéz ezt megérteni? Mindenkinek be kell tartania a törvényt.« S mi azt feleljük: »De mi van akkor, ha a törvény nem törvényes?« Ön erre azt mondja: »Ez a prioritásokról szól, egyszerűen végesek az erőforrásaink.« És a válaszunk: »Miért van az, hogy az elesettek üldözésére mindig van pénz, de a védelmükre soha?«

Erre ön azt mondja: »Hogyan tarthatnánk fenn a kiterjedt szociális hálót, ha mindenkit befogadunk?« Mi toporgunk, és a torkunk köszörüljük, mert őszintén szólva erre nincs világos válaszunk. De azt tudjuk, hogy egy ember léte soha nem lehet törvényellenes, és hogy valamit tenni kell, amikor az egyenruha a félelem terjesztője lesz, és a törvény az állam saját polgárai ellen fordul.”

(Fordította: Urfi Péter)