„Másokkal ellentétben én nem értem, hogy miért jöttek indulatba az Orbán lányok, hogy lefilmezték őket. Hiszen ők nem akárkik. Ők teljesen más esélyekkel indulnak az életben, mint az az átlagos magyar fiatal, aki éppen most szorul ki az egyetemről, vagy az elmenetelen kénytelen gondolkodni, ha valamit szeretne kezdeni az életével. A lányok annak a magyar miniszterelnöknek a gyermekei, aki gyakorlatilag egy olyan rendszer megteremtésén fáradozik, ahol az esélyek egyenlősége voltaképpen megszűnik. A tudás, a tehetség, a teljesítmény helyét teljes mértékben átveszi a születés (pl. trafikos, földbérlő stb. gyermeke), illetve a politikai és ideológiai hovatartozás, megfelelés. A jövőben ezek lesznek a magyarországi érvényesülés sorsdöntő kritériumai. Nem mintha eddig ezek nem lettek volna fontosak, de talán a dolog soha nem volt ennyire nyilvánvaló és világos; soha nem nyilvánult meg ennyire élesen és radikálisan. Lényegében a szakmaiság megszűnésének, megszüntetésének folyamata indult el. Az egy külön fejezet, hogy ebben az egészben mi az önmagukat értelmiségnek nevezők, pontosabban képzelők (hiszen nagyon sokan csupán diplomások, mint pl. Semjén Zsolt) felelőssége. És itt az ún. »szakmai« bírálatok anonimitásának gyakorlatára gondolok, ahol mindenki szabadon, gátlástalanul és következmények nélkül kiélheti frusztrációit, zsigeri gyűlöletét.
Az Orbán lányoknak nem kell felkapni a vizet. Hiszen a tánctörténetnek van előzménye. Ennyire kurta lenne Orbán Ráhel memóriája? Akkor segítek. A történet tulajdonképpen 2011-ben kezdődött. Abban az évben Ráhel és Szájer Fanni (na ugye!) a Sziget szervező irodánál töltötték a szakmai gyakorlatukat, ahol felkérték őket, hogy a magyar EU-elnökség záró buliján, a Volt fesztiválon, üzemeltessék az Európa Kempinget. Teljesen természetes és helyénvaló, nemde?(...)
Ha mindehhez hozzávesszük a fiúnak is összegründolt labdarúgó csapatot, amelynek éppen most építenek stadiont Felcsúton, akkor joggal vélelmezhető, hogy az Orbán Viktor neve által fémjelzett rezsim és korszak a modern Magyarország maffiásodási és visszafeudalizálódási (a cselédek és szolgák) időszakaként fog bevonulni a magyar történelembe. A miniszterelnök épp most közölte, hogy »magamfajta emberek szeretnek valami jelentőset, valami rendkívülit tenni«. Hát sikerült! Ehhez hasonló teljesítményt, szétverni a társadalmat, utoljára Szálasi Ferenc mutatott fel. Akkor is a nemzet és a kereszténység folyt még a csapból is. És még messze vagyunk a végétől!”