Ismét forrongott Egyiptom: ezúttal nem diktátor ellen lázongott a nép, hanem demokratikusan megválasztott vezetője ellen. A Muszlim Testvériség és Mohamed Murszi elnök először ultimátumot kapott a nép oldalára átállt hadseregtől, majd ennek lejárta után akcióba lendültek a katonák és átvették a hatalmat. Egyiptom megválasztott vezetőjét letartoztatták, a hadsereg vezetője, – a Murszi által felemelt – Abdel Fattah esz-Szíszi pedig bejelentette, hogy ideiglenesen a Legfelsőbb Bíróság vezetője vette át az elnöki hatalmat, a Mursziék által elfogadott új alkotmány pedig nem hatályos többé.
A Muszlim Testvériség – amely az eddigi kormánypártot, a Szabadság és Igazság Pártot is adta – egy nem túl meglepő fordulattal arra buzdítja Murszi híveit, hogy álljanak ellen a katonaságnak és az ellenzéknek. Indoklásuk szerint „ellopták a forradalmat” a mostani felkelők, s az „ellenforradalom” az egyetlen megoldás arra vonatkozóan, hogy az ország ne váljon „új Szíriává”.
Azzá a Szíriává, amely még a hatalomátvétel estéjén elítélte Murszit. Az információs miniszter, Omran Zoabi akkor így nyilatkozott: „Az egyiptomi krízisnek akkor lehet végre, ha Murszi elfogadja, hogy az egyiptomiak túlnyomó többsége már elutasító vele szemben, és azt szeretnék, ha lemondana”. Érezzük a helyzet iróniáját? Egy állam vezetése azért ítélt el egy másik országot, amit saját maga a saját országában nem tesz meg: Szíriában pontosan azért dúl polgárháború úgy két éve, mert Bassár el-Aszad elnök nem veszi észre, hogy a nép nem támogatja (illetve nyilván igen, csak nem foglalkozik vele). Persze a szíriai vezetés szempontjából tökéletesen érthető, hogy a Muszlim Testvériség tevékenységét elítéli, hiszen a szíriai felkelők (vagy lázadók, mindenki válasszon pártállása-vérmérséklete szerint) között pont a Muszlim Testvériség helyi sejtjei a legerősebbek.
A hadsereg mindeközben durván fellépett a kormánypártot támogatókkal szemben. Kairóban tízezrek álltak ki Murszi kormánya mellett – nyilván a Testvériség felhívásának nyomására is. S bár az indoklás az volt, hogy nem szabad hagyni, hogy polgárháború törjön ki, ennek esélye egyre nagyobb: a Murszi elengedését követelő tömeg összecsapott a hadsereggel, 51 halott a végeredmény.