Ludassy Mária, Molnár Tamás, Maurras és a filozófiai kánon

„A legutóbbi 168 órában Molnár érdemeiről-érdemtelenségéről értekeznek az interjúalannyal, Ludassy Máriával. Az ebben elmondottak iskolapéldái az intoleráns, gőgös liberalizmusnak/baloldaliságnak (ez esetben mindegy, melyikről beszélünk). Ez alapján össze is foglalhatjuk a mai liberális gondolkodás sarokpontjait.

1. A más véleményen lévők teljesítményének lebecsülése (»NB-III-as eszmetörténész«). Aki nem a demokratikus, liberális, felvilágosult gondolkodás híve, annak teljesítménye sem lehet. Igaz, Molnár könyveit világszerte ismerik, az amerikai konzervatív gondolkodás elengedhetetlen alkotója, de mindez mellékes. (Hogy Molnár miért a Havi Magyar Fórumba írt, annak külön története van, amit nyilvánvalóan sokan ismernek. Továbbá az, hogy másutt – amely talán természetes otthonául szolgálhatott volna – nem kapott helyet, nem Molnárt minősíti, hanem a magyar jobboldali sajtó egyes figuráinak beszűkült gondolkodását.)

2.  A velünk egyet nem értő gondolkodók megbélyegzése: radikális, tekintélyelvű stb. Sőt: mivel Molnár olvasta Maurras-t, és Maurras antiszemita volt, Molnár is nyilvánvalóan antiszemita. További bizonyításig. A ballib értelmiség és a »reakciós, feudális, fasiszta« Molnár közti különbség könnyedén megragadható abban a mozzanatban, hogy Molnár katolikusként az újpogány Alain de Benoist-val is együttműködött. Szellemi nyitottságnak szokták nevezni ezt az ún. liberálisok, csak nem szeretik gyakorolni.

3. A szekuláris megváltás küldetéstudata: »a humán értelmiségnek morális kötelessége a világ emberibbé formálása.« S ha mégsem sikerül, akkor jön a »szabadságra kényszerítés«.”