A pártok júliusi támogatottsági adatai. Tényleg ez volna többségi vélemény?

„Ha Orbán szoros küzdelemben tud csak felülkerekedni - és azért erre mindenképp van esély - akkor nem lesz képes újra kétharmadot szerezni, tehát részint nem tud majd hozzányúlni a sarkallatos (kétharmados) törvényekhez, másrészt nemzeközileg sem hivatkozhat elsöprő otthoni támogatottságra! A másik lényeges szempont az, hogy egy újabb négy éves Orbán ciklus egyáltalán nem biztos, hogy »végigfutna« tekintve, hogy a lakosság egy része számára - jó magyar szokás szerint - csak késve »esne le« hogy rosszul döntött, így az általános elégedetlenség légkörében az ellenzék számára új és fontos feladatkör alakulna ki: megszervezni az ellenállás és tiltakozások rendszerét.

De ne szaladjunk ennyire előre. Jelenleg az a fő kérdés, hogy valósak e a felmérések adatai, és ha csak részben is azok, miként lehetne végre megfordítani a kialakult helyzetet. Az összefogás jól halad: a két párt (MSZP, E14) konkrétumokban is egyeztet, és ha végre megállapodásra jutnak a közös miniszterelnök-jelölt kérdésében, illetve az egyes választókerületekben indulókat tekintve, akkor ősztől egy egységes arculat körvonalazódhat, és az utolsó fél évre (októbertől áprilisig) valódi alternatíva nyújtásával győzhetik meg a másfél millió bizonytalan széles tömegeit! Vagyis a hajrában dől el minden, mint a legtöbb versenynél általában! Egy biztos: a vereségbe beletörődés, a »minden mindegy, úgyis veszítünk« légköre, illetve az általános passzivitás rengeteget ronthat az esélyeken. Sokszoros a felelősség most a véleményformálókon (politológusokon, újságírókon, bloggereken, pártpolitikusokon) például a változtatni akarás érzésének fenntartása miatt is! A demokratikus ellenzéken belül pedig minél gyorsabban el kell simítani az ellentéteket, és nem szabad hagyni, hogy a személyek közti rivalizálás, a Bajnai-Mesterházy versengés megossza az ellenzék táborát!”