Július 25. ugyanúgy a magyar futball gyásznapjává lett.
„Augusztusban már nem lesz mód arra, hogy a 2013–2014-es európai futballküzdelmekben a továbbjutásról, netán a csoportkörbe kerülésről szőjünk álmokat, vagy az edzők, klubtulajdonosok hagymázas fantáziaszüleményeikkel traktálják a nagyérdeműt. Vagyis minket.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
„Magyarországnak víziója és stratégiája van, Európának nincsen” – mutattak rá.
A foci élet és halál kérdése? A foci több az életnél is? De az élet szintén sokkal több, mint a foci? Mindez egyszerre igaz.
Dárdai Pál szerint viszont ehhez mindenkinek bele kell tennie a saját részét.
Fontosnak tartjuk, hogy minden élethelyzetben segítsük a magyar családokat.
Nincs himnusz, nem nyilatkozhatnak, be sem tehetik a lábukat a vegyes zónába...
