„Augusztusban már nem lesz mód arra, hogy a 2013–2014-es európai futballküzdelmekben a továbbjutásról, netán a csoportkörbe kerülésről szőjünk álmokat, vagy az edzők, klubtulajdonosok hagymázas fantáziaszüleményeikkel traktálják a nagyérdeműt. Vagyis minket.
Merthogy a nyár harmadik hónapjáig el sem jutottunk, először a magyar futball történetében. Július 25. ugyanúgy a magyar futball gyásznapjává lett, mint július 4., az 1954-es berni vb-döntő elbukásának dátuma. Szörnyű, hogy szűk hatvan év alatt hová jutottunk. (...)
És mégis, ezek után is töretlenül folyik a csapból a sikerpropaganda. Úgy vezetik fel az arra hivatottak a szeptember 6-i, bukaresti vb-kvalifikációs meccset, mintha a továbbjutás lenne a tét – és lenne is rá esélyünk! –, holott semmi egyébről nincs szó, mint a pótselejtező lehetőségének kivívásáról.
Talán. Esetleg. Ha nem kapunk ki a román fővárosban.”