„Persze pihenni jöttünk, de nem tudok becsukott szemmel járni, és folyton-folyvást figyelem, mit lehetne máshogy, mit lehetne jobban csinálni. Az idei listám is elég hosszú, sajnos. Pedig lehetne fejlődni, de valahogy errefelé ez nem jellemző.
Először is, továbbra sem tudnak eladni azok, akik elvileg ebből élnek. Az optikusnak nincs kész olvasószemüvege, ő csak vizsgálatra gyárt - de azt már nem ajánlotta föl, hogy esetleg szívesen csinál, üljünk le, mit szeretnénk.
A matracboltos üzlete csak félig van áruval, az eladó eszik, de legalább köszön. Viszont az árakat bár feltüntetik, de jól el is dugják.
A strandokon akad jópár téves tájékoztatás, és jellemzően mindig a gyerekek szívják meg. Keszthelyi városi strand: gyűjts kagylót, és kapsz fagyit! Mert ugye sok a kagyló az öbölben... De ma, pont ma nincs vödör, mert kell a döglött halak összeszedésére(!), majd talán délután. Aztán amikor zacskóban odaviszik a kagylót, akkor csak jön a kioktatás, hogy megmondták, ma nincs kagylógyűjtés...
Egy egész ember ül egész nap a csúszdánál, ami kellően drága ahhoz, hogy alig páran használják. A strand fizetős, ez eleve megszabja, hogy mekkora ügyfélkörből meríthetnek... Az ingyenes csúszda vélhetőleg több embert vinne be (mi se keresnénk másik strandot). Így szinte biztos ráfizetés, de nem érdekes, igaz?”