Az ügynök visszatér – utolsó levél Szegedi Csanádnak

„»Hozzátenném, hogy sokkal több embernek van zsidó, vagy roma felmenője a Jobbikban, mint gondolnánk. Lehet, hogy nem is tudnak róla, de vannak.« – mondod a Mancs pajkosan rád kacsintó újságírójának.

Ennek az interjúnak mindenekelőtt ezért kellett megjelennie. Az összes többi nyenyergés, a megtért tékozló zsidó fiú balladája csak háttérzenéje ennek az aljas, sunyi mondatnak. Hadd mutogassanak egymásra, hadd találgassanak az emberek, hadd csapkodják az kocsmaasztalt a tahó sörmagyarok: »én megmondtam, hogy zsidó banda ez a Jobbik is!«

A legémelyítőbb az egészben, hogy ezzel azoknak is ártasz, akik közé most állítólag oly lelkesen besoroltál. Hiszen, ha a dolog velejét nézzük, akkor nem vagy más, mint egy zsidó tolvaj, aki lebukott és most antiszemitizmust kiált. És ezzel a lehető legtökéletesebben visszaigazolsz minden létező előítéletet a sajátjaidról. És ezt te is pontosan tudod. Csak leszarod.

Tamási Áron azt írja valahol: aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan. Szerintem zsidónak is – de ezt majd mestered, Oberlander rabbi eldönti. Ha szerencséd van, ott lejjebb van a léc, és befogadnak. Addig még sokat kell köpködnöd minket – de én nem kételkedem benne, hogy szorgalmas leszel....”