Megszállottak és megszállók

„A 2004-es népszavazás nyilvánvalóvá tette, hogy a kettős állampolgárság ellenzőinek igen nagy a tábora Magyarországon, s ha ennek dacára mégis megszavaz majd a parlament egy erre vonatkozó törvényt, a határon túliakkal szembeni ellenérzés minden eddiginél nagyobb, sőt artikuláltabb lesz. Az erdélyiek kiábrándultságának, reményvesztettségének egyik forrása ma éppen az a rendkívül negatív, sokrétű tapasztalat, amit e 2004-ben kifejezésre juttatott, 2010 után pedig immáron önigazolást nyert ellenérzés produkált.

Másrészt számos jele volt már a múlt században is annak, hogy a nemzetegyesítés megszállott politikai kísérleteire milyen elementáris elutasítással reagálnak a határon túliak. A második bécsi döntéssel (1940) Magyarországhoz visszatérő, Észak-Erdélyben élő magyarok nagyon gyorsan rájöttek, hogy a kivonuló románok és bevonuló magyarok mindössze csak helyet cseréltek, a rezsim ugyanaz maradt. A magyar csapatok Erdélynek nem a felszabadulást hozták el, hanem a háborút, a népirtást: a Don-kanyart, majd a holokausztot. Így az anyaországiakból az erdélyiek szemében gyorsan »anyások« lettek, a magyar adminisztráció kiépüléséből pedig pont olyan rossz megszállás, mint azt megelőzően a románok esetében.”