Icipici görög lagzi

„Miközben recseg-ropog az euróövezet, egyik sokmilliárdos mentőcsomag követi a másikat, és a válságalagút végén még egy halvány gyertyaláng sem pislákol, Törökország évi hatszázalékos – már-már a kínaihoz hasonló – gazdasági növekedést produkál. Az export ugrásszerűen növekszik, a minimálbér magasabb, mint több uniós tagállamban... Hát ennek az országnak a lakói kérdik, hogy miért is sietnének annyira az EU-ba, pláne, hogy úgysem akarják befogadni őket.

Összefonódik ebben is a görögök és a törökök sorsa. Nem kívánatos személyek lettek a jómódra, a nyugalomra és a – mondjuk ki bátran – keresztény értékekre épülő nyugat-európai klubban. A jómódot és a nyugalmat Görögország »fenyegeti«, amelynek kizárása az euróövezetből (sőt magából az EU-ból) valódi slágertéma lett a politikai közbeszédben és a médiában. A görögök nem dolgoznak, az észak-európai adófizetők pénzéből bezzeg kiválóan elkávézgatnak: nagyjából így összegezhető az ellentábor érvkészlete.

Még csak ajtót sem nyitnak a klubban Törökországnak, amely – ugyan már, erről szó sincs, hajtogatja minden uniós vezető – iszlám vallású ország. Ja, és mellesleg annyi ott az elmaradott térség, hogy önteni kellene bele a pénzt, mint a feneketlen kútba. Ezt már eljátszottuk Görögországnál (halkan jegyzem meg: Portugáliánál is), mindenki maradjon szépen, ahol van, nem lesz itt semmiféle lagzi.”