Occupy Valami Mozgalom

„Ugyanezért létezik a felhatalmazás intézménye, hogy ne mindenféle gyüttment akarjon hivatalosságként megjelenni. A HaHá-s kreténeket ki hatalmazta föl arra, hogy ők »tárgyaljanak« az oktatási kormányzattal? Ők kiket képviselnek? (A »mindenkit, alapból« nem érv, ennél talán még Robespierre is szofisztikáltabb volt.) Ha pedig nincs semmiféle felhatalmazásuk, pusztán alanyi jogon érzik úgy, hogy ők mindenkit képviselnek, ezért fel vannak hatalmazva törvénysértésekre is, akkor nyugodtan és jogosan küldhetik el őket a picsába mindenhonnan, ahová betámolyognak hisztizni. Ehhez nem kell a minisztériumig menni. Egy normális kocsmából két lábbal rúgják ki azt, aki beront, szétveri a berendezést, és elkezd követelőzni, hogy mától márpedig neki ingyen legyen a Lánchíd konyak. Sőt, örülhet az illető, ha nyolc napon belül gyógyuló sérüléssel megússza, úgyhogy az elnyomott hallgatókat ehhez képest épphogy csak a pihe-puha ágyikóba nem fektetik be egyenként a rendőrök.

A túlmozgásos HaHások minden bizonnyal apu és anyu szeme fényei, de ugyanez nem jelent alapértelmezést mindenki másnál. Ha ők valóban a »diákság« nevében kívánnak fellépni, az ő érdekeikért harcolni, akkor végig kell menniük azon a göröngyös úton, aminek a végén megszerezhetik az erre való felhatalmazást. Addig viszont – a nyilvánvaló, mindenkit megillető állampolgári jogokon túl – kuss a nevük, ellenkező esetben mindenféle lunatikusnak »alapvető joga« volna bármibe beleszólni, bármikor. Az agyament, rendkívüli »forradalmi jog« pedig csak saját, belterjes szubkultúrájukon belül érvényes. Ahhoz, hogy – mint mondják – »leváltsák a jelenlegi vezetést«, meg kéne nyerni a választásokat.


Ki mondta, hogy nem kurva nehéz a felnőtté válás?”