A fajtaváltás közepén

„Pénteken kilenckor találkoztunk a szőlőben, és a az emberek el is kezdték a lukak ásását, és a lukak feltöltését vízzel, a korábban ismertetett technológia szerint. Kicsivel később megérkezett a kétfős átoltó csapat, és őszintén mondom, kételkedtem abban, hogy a nap végéig be tudják fejezni a munkát. Ez persze azért volt, mert elfelejtettem, milyen pillangókezűek az ezzel foglalkozó emberek: délután három órakor már vigyorogva készre jelentették a munkát. Az átoltásokat ezután egy ember szépen kifattyazta, lekezelte méhviaszos sebfertőtlenítő folyadékkal, és megkötötte a karókhoz.

Ezután azokat a szőlőket, amelyeket nem sikerült átoltani, kivágtuk, és ezek helyére új gödröket ástunk. A logisztika különösen komoly feladatot jelentett: az első nap egy, a második napon két fordulóban, csurig rakott Nissan Navarrával elhoztuk az oltványokat, majd Balázs a traktorral kihúzta a feltöltött vizeskonténert a szőlőbe. Amíg a konténer kiért, a pince ciszternája adta a vizet, így - folyamatos szállítás mellett - csak a második nap végén kellett a tartály töltésére várnunk. Nem mondom, hogy nem esett jól a pihenő, irtózatos meleg volt az ülétetéskor.”