Lehet-e mecset a katedrális?

„A bevándorlókból ma több mint 2 milliósra duzzadt spanyol muzulmán közösség mind a mai napig nem mondott le Hernando álmáról, arról, hogy a córdobai mecsetben imádkozzon. Levélben kérték a Vatikánt, hogy legalább néhány alkalommal tegyék ezt lehetővé a muszlim híveknek. A spanyol egyházi vezetők azonban erről hallani sem akarnak – sőt, Demetrio Fernandez püspök szerint már az is botrány, hogy egyes utcai jelzések mecsetként említik a katedrálist, és ezeket el kellene távolítani. Az ellenzők szerint ennyi erővel a keresztények is kérhetnék, hogy a damaszkuszi nagymecsetben lehessen misézni, hiszen az korábban Szent Jánosnak szentelt keresztény bazilika volt. Sőt, ha már itt tartunk, maga a córdobai mecset is egy korábbi keresztény templom helyére épült. Egy másik ellenérv szerint a közös imahelyek szükségszerűen konfliktushoz vezetnek, ezért jobb elkülöníteni a hívőket.

Természetesen lehetne egy harmadik út is, az, amit Isztambul vezetése választott, amikor múzeummá alakította a Hagia Sophia székesegyház/mecsetet, ezzel elejét véve a konfliktusoknak. Ennek a megoldásnak azonban nem lenne jelentősége a vallásközi párbeszéd kibontakozása szempontjából – számomra sokkal izgalmasabbnak és előremutatóbbnak tűnik az a megoldás, hogy Izsák és Izmael leszármazottai ugyanazon falak között imádják Ábrahám istenét. Vajon ezek az évezredes, több soron átalakított falak, ezek a roppant súlyt tartó oszlopok és légies árkádok, ez a pompás barokk kupola nem tudnák elviselni mindkét világvallás híveit, amelyek felváltva, egymással versengve létrehozták és gazdagították őket? Az én válaszom határozott igen – és ez az igen nem arra vonatkozik, hogy valamiféle szinkretista egyveleggé kellene változtatni a kereszténységet és az Iszlámot. A két vallási hagyomány időben és térben elkülönítve, de ugyanazon falak közötti megélése bizonyára nem gyengítené egyiket sem, ugyanakkor nagyban hozzájárulhatna ahhoz a társadalmi békéhez, amiről II. János Pál is többször beszélt: »Ha ezen vallások között nincs barátság és béke, akkor vajon miként juthatunk el a társadalom harmóniájához?« A katolikus egyház részéről egy nagyon komoly gesztus lenne a katedrális egy részének átengedése a muszlim hívők imádkozásának céljából. Egy ilyen egyoldalú gesztus olyan üzenetet hordozna, ami sokkal nagyobb csapás lenne az Európa iszlamizálásáról álmodozó szélsőséges muzulmán fanatikusokra és terroristákra, mint bármi más.

A vallások és kultúrák közötti béke a mai korban, amikor az egyre szűkülő természeti erőforrások közös ellenőrzése lehet a kulcs az emberiség túléléséhez, különösen nagy jelentőségű. A középkori Hispánia jó példát szolgáltat arra, hogy az interkulturális kapcsolatok milyen inspiráló és termékeny hatással járnak a szűkös erőforrások felhasználásához. A 10. században nem volt a több százezres lakosú Córdobához fogható gazdasági, tudományos és kulturális centrum egész Európában, a muszlimok, a zsidók és a keresztények együttélése során számos olyan technikai és kulturális innováció született, amelyek máig is hatnak. A példákat lehetne sorolni a zene, a filozófia, a matematika, a csillagászat területéről – maga Kolumbusz sem fedezhette volna fel Amerikát az Al-andalúzban kifejlesztett asztronómiai navigációs eszközök nélkül. A száraz éghajlatú hispániai tájakon a túlélés egyik kulcsa a víz volt: az arab hódítók által meghonosított öntözési technikák segítettek abban, hogy a mezőgazdaság képes legyen eltartani a hatalmas városi népességet. Andalúziában járva mind a mai napig megtalálhatjuk a középkori vízgazdálkodás és a teraszos földművelés nyomait, amelyek segítségével az ember megőrizte a természet kincseit, a vízet és a termőtalajt. A víz elosztására és szabályozására a középkorban helyi parasztokból álló tanácsokat hoztak létre, ahol a keresztény és muzulmán farmerek együttműködtek, a kölcsönös egymásrautaltság jegyében. Amikor a moriszkókat kiűzték a 17. században, Andalúzia gazdasága hosszú évszázadokra hanyatlásnak indult. Ma Andalúzia újra a fenntartható mezőgazdaság, a biogazdálkodás egyik európai éllovasa. Lehetne újra a vallásközi párbeszéd központja is, amennyiben megfogadná Manszur Escudero muszlim vezető a pápának címzett üzenetét:

»Arra invitáljuk, hogy mutasson egy új példát és küldje a remény üzenetét a világnak. Ne féljen! Együtt megmutathatjuk az intoleráns, anitszemita és iszlamofób embereknek, akárcsak azoknak, akik szerint kizárólag az Iszlámnak van joga létezni a világon, hogy az ima a legerősebb fegyver, ami létezik.«”