Kivételesen nem baj, hogy képviselőink külön utakon járnak: a több oldalról érkező nyomásgyakorlás csakis az ügy hasznára válhat. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy valós előrelépést a várfalakon kívülről nagyon nehéz elérni. Mivel az európai őshonos kisebbségek ügye nem kontinenseket átölelő pénzügyi spekulációkról, világhatalmi machinációkról szól, elképzelhetetlen, hogy olyan befolyásos támogatókat nyerjen meg magának, mint mondjuk néhány bilderberges nagyúr. Az sem valószínű, hogy az európai parlamenti választások előtt valamelyik képviselőcsoport központi kampányában felkarolná a kezdeményezést, hiszen a makacs többségiek ott is többségben vannak. Így hát marad az üzengetés egy olyan békés hadviselésben, amelyben a legnagyobb ellenség az erős szövetséges hiánya. De legalább mindent megteszünk, amit lehet.”