Brüsszel és a józan ész

„Ugye, nem gondolta komolyan senki egy percig sem azt, hogy miután Brüsszelben – a túlzottdeficit-eljárás lezárásával – megkaptuk az engedélyt a szégyenpad elhagyására, és átülhettünk a jó fiúk egyébként nem túlzottan népes táborába, máris befejeződnek a hazánk ellen indított uniós támadások? Bevallom, a jó hír hallatán nekem egy pillanatra eszembe jutott, hogy most – miután Brüsszel kénytelen volt engedni – esély nyílhat egy új korszakra. Az uniós apparátus beláthatná, hogy a nagytőke megkülönböztetett támogatása nem vezet a közjó érvényesüléséhez.

Annál inkább a válsághoz, amiből egyes tagországok nem a megszokott úton keresik a kilábalás lehetőségeit. Érdemes lett volna ezt alaposabban átgondolni, de most már látszik, továbbra sincs változás az uniós felfogásban. Az alapító atyák egyik fő szándékát, vagyis a tőke és a javak szabad áramlását, az Európai Bizottság szerint csakis a tőke és a javak szempontjából szabad megközelíteni. Azoknak a százezreknek az érdeke pedig, akiknek ez életre szóló kárt okoz, Brüsszelben másodrendű szempontnak számít.”