„Tegnap egész nap az idei év első permetezésére készültünk. Csodálatos idő volt, a szél se rebbent. Maradt még néhány óra a fűkaszálásból, így csak este tudtuk átszerelni a permetezőt a traktorra. Napok óta nézem az időjárás-jelentést a televízióban, interneten – modern világ, még a telefonomra is küldik. Csütörtökre, péntekre, szombatra és vasárnapra 2-3 mm-eket ígértek, gondoltam, apró kis zivatarok, majd figyelünk és előtte vagy utána indulhat a munka.
Tegnap este beszéltem a nagymamával, elmeséltem neki a terveket. Mosolygott, majd azt mondta: »Kisfiam, holnap nagy eső lesz – érzem.« Legyintettem és elköszöntem. Reggel fél hatkor szakad az eső, kilencre szerintem túl vagyunk 15 mm-en. Délre lesz 25 mm, egész hétvégére nem ígértek ennyi csapadékot. Megint rossz helyről kértem előrejelzést. Remélem, szombaton vagy vasárnap legalább a keresztbe telepített (nem hegy-völgy irányú) ültetvényekbe be tudunk menni.
Egyenlőre nincs növénybetegség, de a sok eső és a magas páratartalom miatt könnyen kialakulhat komolyabb fertőzés, arról nem is beszélve, hogy megcsúszhatunk a zöldmunkákkal is. Ilyenkor le szoktam ballagni a pincébe, kóstolgatom az előző évjáratot; őket már nem érheti baj, biztonságban vannak.
Kicsit türelmetlen voltam január-február táján. Elégedetlen voltam, mert durvák, kócosak voltak, pont az elegancia hiányzott, amiről az egész filozófia szólna. Édesanyám mindig nyugtat: »Kisfiam, a borkészítés nem lóverseny, időt kérnek, ne piszkáld őket.« Ma lementem piszkálódni és nem bántam meg. A rizlingek (Arácsi, Sáfránykert) mélyek, buják és nagyon ásványosak. A Gella talán kicsit túl nehéz, de savai sokszínűségétől el vagyok varázsolva. A kedvenc a Szilénusz. 2007 óta először lesz Szilénusz, a 2012-es évjáratból. Apu nélkül nem volt túl sok kedvem elkészíteni ezt a bort. (2009-ben és 2011-ben megpróbáltam, nem sikerült.)
2012-ben jelölgettünk dűlőt, azon belül tőkét és már az erjedésnél éreztük, hogy sikerült. Összeszüreteltük a Sóskúti olaszt, a Gella sauvignon felső sarkát és a Bordoma semillont – együtt indult az erjedés héjon egy hűthető tartályban, majd ötven gramm cukorfogyás után az erjedésben lévő murci fahordóba került és ott erjedt szárazra. Egyszer lefejtettük, azóta finomseprőn érlelődik. Olajos, sűrű, de hat gramm felett van a sava és az alkohol sem túl magas (14,3 vol%). Már csak várnunk kell, hogy a hordóban elvégezze a dolgát. Talán az egyik legszebb bor a pince életében. Visszamentem az irodába, kis kerülővel a vöröseket is megnéztem, de ők még nagyon rakoncátlanok.