Edd meg a spenótot, mert elvisz a Bajnai!

„Az Orbán-rendszer kommunikációs gépezete olyan szédületesen kezd bedőlni saját propagandájának, hogy alig-alig lehet egy-egy állomását kimerítően elemezni. Fontos észrevenni, hogy a politikai ellenfeleik minősítésében nemcsak a szánnivaló ostobaságok feltűnőek, hanem az a fanatikus hit is, amelyet saját ostobaságaik iránt táplálnak. Nem zavarja a kommunikátorokat az sem, hogy az ingerült fenyegetőzéssel társított butaság tényleg egyre jobban a pártállami rendszereket idézi.

Gondolok például néhány olyan friss megnyilatkozásra, amelyek Bajnai Gordonról mint az ellenzék potenciális miniszterelnök-jelöltjéről szólnak. Az – a Fidesz ismeretében – egyáltalán nem meglepő, hogy amortizációs kampányba fogtak vele kapcsolatban, korábban vezető politikusaik büszkén vállalt pártfeladata volt ez Gyurcsány Ferencnél is. Van és lesz itt plakátozás, Hajdú-Bét-kivizsgálások sora, kártalanítás, libázás, tönkretétel, eladósítás, hazaárulás, külfölditőkének kiszolgáltatta stb. stb. reggel, délben, este. Amit mostanában kezdtek vele csinálni, az először is hamarosan totálissá válik, vagyis minden rosszal Bajnait fogják majd vádolni, másodszor, ebből következően, előbb-utóbb a dolog fokozhatatlanná növekedik és még inkább önmaga paródiája lesz, mint amennyire már most is az. (...)

A pártállami jelleget az mutatja, hogy egy kizárólagos hatalommal rendelkező politikai pártot gyakran skizofrén kommunikáció jellemez: nem tudja eldönteni, hogy fölényesen rálegyintsen gyengének, nem létezőnek tekintett ellenségére, vagy épp ellenkezőleg, óriási méretű veszedelem, gigantikus támadás vizionálásával erősítse önmaga kiválasztottságát, addig ijesztgesse magát az ellenséggel, amíg nem látja benne a félelmetes ellenség vicsorgó arcát, amely ellentámadásra ösztönöz. Ezek a szerepek néha gyorsan váltják egymást.”