Vakok között a félszemű – Horn Gyula (1932-2013)

„Annak idején szerkesztőségünket megosztotta, hogy Horn Gyulának – mintegy politikai életműve elismeréseként – jár-e a Magyar Köztársaság Nagykeresztjének polgári fokozata. Ha ezt a vitát ma is lefolytatnánk, valószínűleg ugyanúgy meglenne köztünk a véleménykülönbség, mint hat évvel ezelőtt.

Horn pályája azonban mindenfajta érzelem nélkül mérlegre tehető. Arra, hogy a demokratikus közösség elítéli-e őt múltja homályban lévő szakaszáért, a választópolgárok nemcsak 1994-ben adtak világos választ, amikor miniszterelnök lett, hanem 2002-ben és 2006-ban is, amikor Horn a szocialista párt emblematikus figurájaként vagy maga is aktívan részt vett a kampányban (2002), vagy ha a háttérben is, de változatlanul megkerülhetetlen figura volt (2006). (Olyannyira, hogy Orbán Viktor ha taktikai okokból gesztusokat kíván tenni a baloldali szavazóknak, azoknak máig a Horn Gyuláról mondott kedves szavakkal ágyaz meg.)

Horn Gyula érdemei gyaníthatóan számosabbak, mint azt manapság véljük: és nem csupán a következetes euroatlanti és Európa-barát politikája, vagy az 1995-ös pénzügyi stabilizáció politikai bevállalása miatt. Abban, hogy Magyarország már nem 1989-1990-ben lépett a »nemzeti« kapitalizmus (szocializmus), vagy az »önálló« magyar útra (annak minden szörnyű hozadékával), Hornnak (és mellette Kovács Lászlónak) nyilvánvalóan elévülhetetlen szerepe volt.”