Amerikai-magyar párhuzamok

„Az Orbán-kormány nem nagyon hangoztatott, de annál jobban kitapintható felfogása szerint az erős, független ország célja egyáltalán nem vagy legalábbis átmenetileg (10, 20, 100 éven át?) nem egyeztethető össze mindenki lehető legnagyobb polgári szabadságával, mert az erős állam erős kormányzatot, az meg erős, koncentrált belső támogatói bázist kíván, és ez óhatatlanul vezet az erő szempontjából hasznavehetetlen milliók biztonságának kikezdéséhez (pl. jövedelmének eltereléséhez) és szabadságának (a beavatkozástól való mentességének) korlátozásához. Ebben az értelemben az állam érdeke és célja polgárai tekintélyes részének szabadságát és a biztonságát egyaránt csökkenteni. Ezért korlátozza milliók hozzájutását a kiegyensúlyozott sajtóhoz, a minőségi oktatáshoz és művelődéshez, a társadalmi mobilitás lehetőségéhez, a kiszámítható és méltányos jogrendhez, az államtól független egzisztenciához stb. Míg Amerikában a magánszféra (az alapjogok) biztonsága forog veszélyben, addig idehaza azé a népjóléti (szociális és művelődési) minimumé, amely a szabadságjogok értékének felfogásához egyáltalán elvezethetett volna, de amelynek a hiánya reménytelenné teszi, hogy a szabadságjogok elnyerjék az emberek szemében az őket megillető helyüket, és az ügyeink hasonló hatékonysággal váljanak megtárgyalhatóvá, mint az amerikaiaké. Ez – tehát a szabadság tudatossága és megélése a konfliktusok felszínre hozásában és megtárgyalásában – óriási különbség az USA javára. Alapvetően igaz azonban, hogy mindkét helyen a helyi értéküknek megfelelő birodalmi, erős állami illúziókat táplálják, amely rendszerint a környezeteikkel való még több konfliktushoz és a szabadságjogok még szélesebb korlátozásához fognak vezetni.

Olyan államot építenek mindkét oldalon, amely a politikusokon és az élősködő osztályon kívül senki másnak nem érdeke.”