A hazaárulás napja

„Feldolgozás, elmélyedés és útkeresés javallott az ellenzéknek is. Ha a magyar gazdákat hasonló eszközökkel kizsigerelő szocialistáktól és a »szénalapátolásról« értekező liberálisoktól eltekintünk, akkor elsősorban a Jobbiknak és Ángyán József körének. Bár a nemzeti radikális párt földvédelmi razziái megnehezítik a külföldi felvásárolók dolgát, Vona Gáborék továbbra is adósak egy komplex, hazai agrárium helyzetét általánosságban rendező törvénycsomaggal. Utóbbit a téma szaktekintélyének számító Ángyán József ugyan elvégezte, de az ő politikai pályafutásának a mai nappal hivatalosan is vége, és kérdéses, a jövőben tud-e kellő támogatottságot felsorakoztatni maga mögé.

És itt bezárul a kör. Van egy kétharmados kormánypárt, amely tudna, de nem akar változtatni, mert sokkal könnyebb a létező korrupciós csatornákat a megfelelő zsebekbe átcsorgatni, mint nekimenni az uniós és hazai zöldbáró lobbinak. Adott egy hiteltelen baloldali és egy elszánt, de tapasztalat híján lévő jobboldali ellenzék. Végül egy kellően tapasztalt és tiszta szándékú, de teljesen elszigetelt, súlytalanná vált ex-kormánypárti politikus.

Ez van, ebből kell kihozni most a legjobbat. A magyar föld ügye kell legyen az az összekötő kapocs, az a nemzeti minimum, ami alapján újrarendeződik a Magyarország sorsáért felelősséget érző, közügyektől még meg nem undorodott nemzedék. Mert amin most ülünk, az a süllyedő Titanic, és bár órák hosszát lehetne vitatkozni arról, hogy a desszert hány fogásos, és nem pihen-e sokat a zenekar, ezek mind húszadlagos kérdések ahhoz képest, hogy ki tudunk-e jutni élve a túlsó partra.”