Az én prioritásaim: ember, magyar, demokrata

„A Facebookon van egy vita arról a fotóról, amelyet ma kitett a saját FB-oldalára. A fotón homokzsákot pakol, és egy jobbikos áll maga mellett. (...) Az, hogy maga ki mellett áll homokzsák-adogatás közben, mindegy, nem válogathatja meg az ember ilyenkor a zsákszomszédait. De mihelyt egy politikus a képet kiteszi a saját nyilvános oldalára, politikai jelzésértéke van. Annak szánta-e?

(...) Nem beszélgettünk a fiatalemberrel, csak adogattuk a zsákokat. Aztán amikor szünet volt, odament az egyik fotóshoz, és megkérdezte: Ki ez a pasi, valami politikus, csak nem tudom, honnan ismerem. De hogy a kérdésére válaszoljak: azt valóban szimbolikusnak és fontosnak tartom, hogy olyan nagy a baj, amikor nem az a fontos, hogy ki honnan jött és mit gondol, hanem egyszerűen oda kell menni és csinálni kell. Úgy gondolom, az ember életében nagyon fontos, hogy helyesen állítsa be a saját prioritásait. Mert ez aztán eligazítja az életben. Az én prioritásaim így néznek ki: én először is ember vagyok, másodsorban magyar vagyok, harmadsorban demokrata vagyok. (...)

Két nappal a 2004-es népszavazás előtt volt egy televíziós vita a határon túli magyar vezetők és Gyurcsány Ferenc között, és ott nem ez volt az érv. (szerk.: hogy »idejönnek és elveszik tőlünk a társadalombiztosításunkat«.)

Én úgy emlékszem, ez nagyon erős érv volt, amely nagyon sokakban szította az indulatot, és én hibás érvnek tartom. Azon lehet vitatkozni, hogy mi hangzott el, de a határon túli magyarság nagyon nagy részében ma az az emlék van, hogy őket megalázták, mert a szerint döntöttek a magyarok, hogy nem engedik ide őket, mert elzabrálnák azt, ami van. Ez nagyon erősen él, és persze a Fidesz nagyon erősen ki is használta.

Így van, az utólagos értelmezés egyértelműen erre biztatott, hogy érezzék csak magukat megalázva.

De szerintem ehhez a baloldal akkor alapot szolgáltatott, és nekem személy szerint nagy lelkiismereti válságot okozott, nem is mentem el szavazni. Itthon voltam, és minden szavazásra el szoktam menni. Akkor elvi okokból nem mentem el. Rossz kérdésre rossz válasz született.”