Irán – egy győzelem másnapja

„Már az a tény is, hogy a befolyásos, de ellenzékinek számító Rafszandzsáni miatta lépett vissza, mintegy hitelesítette Ruhanit. 2009-ben Rafszandzsáni az ellenzék egyik ikonjának számított, feleségét letartóztatták, magát többször inzultálták. A hatóságok perbe fogták lányát, s a köztársaság elleni bűncselekmények ürügyén hat hónapra bebörtönözték. Ennélfogva visszalépése – hisz Rafszandzsáni személyét a konzervatív körök nehezen tolerálták volna – nagy megkönnyebbülést okozhatott Hameneinek, s a gesztust azzal honorálta, hogy nemcsak áldását adta Ruhani győzelmére, hanem Rafszandzsánit beemelte ismét a legfőbb vezetésbe; az ajatollah megkapta a Legfőbb Döntési Hivatal – a rendszer egyik irányítótestületének – vezetői posztját. E posztot maga Hamenei töltötte be azt megelőzően, hogy vallási vezetői pozícióját elfoglalta volna.

Ruhani a kampánya során olyan programot hirdetett meg, melynek céljait az ellenzék már régóta követeli: megígérte, hogy a 2009-es tüntetéssorozat még börtönben lévő egykori résztvevőit, közöttük a házőrizetben lévő két vezetőt, Mir Hosszein Muszavit és Mehdi Karrubit azonnal szabadon bocsátja, s visszahelyezi őket korábbi pozícióikban. Ígéretet tett arra is, hogy komoly reformokat indít el, tárgyalásokat kezd Irán külkapcsolatainak helyreállítása és a szankciók enyhítése végett; egyáltalán: párbeszédre törekszik a Nyugattal, s nyitni fog a külvilág felé.”