Kell egy csapat

„Szeptemberre-októberre már kell egy erős csapat, és a további várakozás a csapatkapitányra már nagyon komoly hátránnyal jár. Ezért ideje néhány olyan tézist kibontani, amelyek megszabhatják a baloldal napirendjét. (…)

Harmadszor, végig kell gondolni,hogyan lehet eredményesen megküzdeni a hazugság, a rágalmazás és a karaktergyilkosság jól szervezett világával. (…) Teljes erővel fel kell fellépni az olyan fideszes propaganda lufikkal szemben, mint a rezsicsökkentés, hiszen állandóan eregetik az újabb üres lufikat, ami defenzívába szorítja a baloldalt. A választó a megtervezett zűrzavarban csak kapkodja a fejét és nem érti az egészet. Apró elhatárolódások helyett tehát világos alternatívát kínálva teljes erőből és minden fronton konfrontálódni kell. A »nem tetszik a rendszer« szlogenjét ismételve, a rendszer egészét kell bírálni. Le kell leplezni az Új Alattvalói Rendszert, a mindenkinek a maga ketrecét kijelölő állami korporatizmust, az ál-civil szervezetek megalázó és lebénító világát.

Végül, negyedszer, nagy előrelépés az, hogy végre egyszer, már nyugatias mércék szerint is, jó közpolitikai programok sokasága született a baloldalon. Már szinte mindenre van rész-program, ami egyeztetésre vár. De mindez mégis kevés, mert nincs még egy sodró erejű, közérthető és mozgósító jövőkép az Európai Magyarországról. Nincs még egy olyan átfogó vízió, ami a reménytelenségbe ájult országnak kifejezi és megtestesíti azt a reményt, hogy lehet nálunk más, mint a múltba menekülő Fidesz-világ. Pedig csak a jövőkép adja a reményt, és a választók nagy részét csak így lehet az ájultságból-bénultságból kiragadni, meggyőzni és mozgósítani. Bízni kell tehát a szimbólumok erejében és a jövőkép felszabadító hatásában, egy megújult Magyarország ígéretében.”