Hogyan? Szabadon?

„»Reggel letartóztatják őket, délután már megint itt vannak« – ez az obligát panaszszó szerte az országban. Sokszor el is lehet marasztalni az illetékeseket, amiért a bűnismétlés veszélyét nem mérik fel reálisan, és nem tartják előzetesben azokat (nem azokat tartják előzetesben), akiket kellene. De ez a panasz többről szól. Arról, hogy aki gyanús, az bűnös. Az a természetes, hogy a büntetés a gyanúsítással kezdődik, s az az abnormális, ha a gyanúsított nem bűnhődik azonnal, hanem szabadon védekezik. Mi is itt a természetes? Az, hogy nincs szükségünk bizonyosságra, bizonyításra, nem zavar minket, hogy ártatlanok is bűnhődhetnek. Elfogadjuk biztonságunk vélt érdekében ártatlanok üldözésének lehetőségét. Készen állunk konstrukciós vádak s a rendőri teljhatalom elfogadására. A »népi igazságérzetet« megértő kritikával kell kezelni. A jogállamnak ára van. Minél erősebb garanciákkal zárjuk ki ártatlanok büntetését, annál több bűnös ússza meg, mivel valószínű bűnössége minden kétséget kizáróan nem bizonyítható. Továbbá: annál nagyobb lesz az időbeli távolság a bűn és a büntetés között. A jogállami normák valóban korlátozzák a laikus igazságérzet kielégülését. Felelős politikusoknak és véleményformálóknak bölcsen és tapintatosan kellene munkálkodniuk e korlátozottság elfogadtatásán. Helyettük felelőtlen alakokkal találkozunk, akik egészen mást tesznek.”