„Van valami eredendően megkapó és szokatlan abban, ha valaki aktív szellemi életének nagyobbik részét a magyar társadalom csapdahelyzeteinek, értékeróziójának vizsgálatával tölti és láthatóan, megállíthatatlanul optimista. A gyermekek és a bölcs öregek derűs egyenességével. Valaki, aki látja az európai és a sajátos közép-európai civilizációs zsákutcákat, a még annál is súlyosabb magyar társadalmi és politikai válság mélyen fekvő okait, és mégis kitart amellett, hogy a megoldás a fejünkben van. Mindannyiunkéban. Merthogy ízig-vérig demokrata. És a maga utánozhatatlanul elegáns módján plebejus is egyben. Az alul levők, a nem-elit, a vesztesek oldaláról is látja mindannyiunk közvalóságát, együttérzés-hiányunkkal, igazságosság-deficitünkkel, társadalmi közönyünkkel egyetemben.
Ragaszkodik ahhoz, hogy a megoldás a fejünkben van. Hogy ki kell találnunk közösségeinket, Magyarországot, sőt, mindenkinek a maga országát. Hogy lehessen olyan, amilyen tudna lenni. Pedig nem gondolja, hogy a világ egyszerűen akarat és képzet lenne. De csak azok a változások tudnak tartósak és társadalmi méretekben gyógyhatásúak lenni, amelyek a közösség megfontolt vágyaiból származnak.
Hankiss Elemér már egészen fiatalon is bölcs öreg lehetett. A Társadalmi csapdák izgalmas szociológus szerzőjeként ismertem meg egyetemi éveim alatt, a nyolcvanas évek közepén. Aztán kilencvenkettőben elolvastam Fodor András naplóját az Eötvös Collégium háború utáni éveiről, és megláttam valamit a debreceni fiú visszafogottságán is átütő, kortársai számára nyilvánvaló megfontoltságából és korát meghazudtolóan következetes értékítéletéből. Nem tudom, ha negyvenhétben húsz éves lettem volna, ennyire világos lett volna-e számomra, hogy a NÉKOSZ »a rendszer janicsárképző intézménye« lett. Vagy, hogy a szülői ház műveltségi tőkéje okán előfordulhat, hogy néhány dolognak azért nem jár utána az ember, mert hiszen elég megkérdeznie bármikor a szüleit, megkaphatja a választ. (Ez nekem csak húsz évvel idősebben jutott eszembe).
Aki tudja, hogy az igazságosság nem a természet rendje, hanem emberi találmány, és ezért kell törekednünk rá; aki érti, hogy csak az fenntartható, ami a közösséget harmonikusabb léthez segíti; akinek világos, hogy a politikai osztály belháborúja elfedi és tovább rothasztja a társadalom betegségeit, és mégis hisz az emberi megoldás lehetőségében, az nyolcvanöt évesen is ifjú tud maradni.
Isten éltesse Hankiss Elemért!”
