Így beszéltek ti, avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről VI.

„A pénznek ugyan állítólag nincs szaga, de az elmúlt napok parlamenti üléseit kétségkívül a dohánybűz lengte körül. Folyt az ún. trafiktörvény újabb módosításának vitája, és lóhalálában benyújtották az ártatlan címet viselő, az információs önrendelkezési jogról szóló törvénymódosítást, amelyet kb. 40 óra alatt azzal a nyilvánvaló céllal hajszoltak végig az Országgyűlésen, hogy a botrányos trafikpályázatok adataihoz ne lehessen könnyen hozzáférni. A napirend előtti felszólalások, interpellációk, kérdések is e témában adtak terepet az ellenzék felháborodásának, bár Szanyi Tibor interpellációja »illetlensége« miatt el sem hangozhatott. De ezeken az üléseken vetítette előre árnyékát a Gőgös Zoltánnak adott miniszterelnöki válaszban a következő mutyi, amellyel már nem a »kisüzemi« trafikok, hanem egymillió hektár föld újraelosztása útján készülnek majd (most már átvitt értelemben) újabb dohányhoz juttatni a hűbéri lánc tagjait.

A botrány előzményei ismertek. Egy 2012 szeptemberi törvény, amely álszent módon a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításával takarózott, ripsz-ropsz államosította a teljes dohány-kiskereskedelmet, amelyből ettől kezdve csak koncessziós pályázatok révén lehet részesedni. Decemberben ki is írták a pályázatokat, előbb február 13-i, utóbb meghosszabbítva, február 22-i határidővel. A feltételek és az árrés nem voltak túlságosan kedvezőek, sok régi trafikos el sem mert indulni a pályázaton. Három nappal a lejárati idő előtt azonban igencsak jövedelmező módon kibővítették a forgalmazható termékkört például szeszesitallal, kávéval, üdítővel, ásványvízzel, újsággal, ám ekkor már nem mindenki tudott fejest ugrani egy egészen más üzleti terv készítésébe (...)

Lássuk a medvét, azaz magának a trafiktörvénynek a vitáját. A nagynevű előterjesztők nem kívánták az arcukat adni az ügyhöz, a kormány szintén lapult, szokás szerint a »legkisebbre« hagyták, hogy védje a védhetetlent. Ő aztán összehordhatott bármit (meg is tette, Gyurcsánytól, Bajnaitól a vizitdíjon át egy váratlan fordulattal egészen Portik Tamásig) hiszen akkor még úgy tudta: aznap reggel már kőbe vésték azt a törvényt, amellyel elzárják a nyilvánosságtól az összes pályázatot.”