Ami a kiegyezés környékén Budapesten történt, példátlan

„Többször hangsúlyozta már, hogy Magyarországon két történelmi jobboldal létezik: nacionalistákra és patriótákra osztotta őket, az ő harcuk határozta meg a harmincas éveket. Mintha ma is látnánk hasonlót.

Én belpolitikai kérdésekhez hozzászólni nem szeretnék, bár érzékeltem, hogy ma is van Magyarországon szélsőséges jobboldal. Amikor patrióta példaképekről beszélek, elsősorban olyan magyarokra gondolok, mint Bethlen István vagy Bajcsy-Zsilinszky Endre. Ők azonban saját korukban egy osztályt is képviseltek, mely mára megszűnt. Szellemi értelemben persze a patrióta kategória ma is érvényes lehet.

Önt is többször címkézték már konzervatívnak, jobboldalinak, de nem szokta ezeket a kategóriákat elfogadni. A »reakciós« minősítés viszont többször visszaköszön a műveiben. Ezt elfogadja magára is.

Sokszor írták rólam, de igazán ez sem stimmel. Inkább tréfásan használom a konzervatív helyett, mert sajnos a mai önjelölt amerikai konzervatívok nagy része nem is konzervatív. A reakciós mindig szemben áll a korszellemmel – nem véletlenül sütötték bélyegként ellenfeleikre a diktatúrák vezetői. »Ezek ellenünk vannak, ezek piszok reakciósok!« – mondták. A reakciós mindig szemben áll a totális rendszerekkel, az ideológiákkal, és gyakran zúdul rá össztűz mindkét szélsőség irányából. De mint mondtam: én inkább csak tréfásan használom ezt a kategóriát.

1989 óta szinte minden évben járt Budapesten, noha 22 éves kora óta nem itt él. Történész-közmegegyezés szól arról, hogy a magyar fővárosról írt munkája tette fel a nyugati értelmiség térképére Budapestet. Miért ennyire fontos önnek ez a város?

Mélyen érdekel a várostörténet, de nem vagyok Budapest-szakértő. Ennek a könyvnek kizárólag az volt az oka, hogy engem nagyon irritált, ahogy az angolszász entellektüelek mindig csak Bécsről áradoznak, hogy divatos osztrák írókat angolra fordítani, miközben Budapestről elfeledkeznek. Pedig, ami a kiegyezés környékén a magyar fővárosban történt, példátlan.”