„Ha minden igaz, leendő közgazdászként talán az egyik legérdekesebb boros vállalkozásba volt szerencsém betekintést nyerni. És itt kell megállnunk, hiszen pontosan ez az, ami a legnagyobb problémája a szakmának. Hogy ők a piaci igényeket igyekeznek kielégíteni, és ez az édes Merlot-ban, és a félédes Zweigeltben testesül meg legnagyobb tételszámban (sajnos). És ezt nehéz megbocsátani egy 12 milliós palackszámmal működő pincének, hiába jók a prémium boraik, mondják a bírálók. Amit egyik részről megértek.
Másik részről viszont látni kell, hogy ha nem ők csinálják, akkor lesz más, akit lehetne ezért utálni. Természetesen egy ekkora pincészetnek óriási szerepe van a fogyasztói ízlés formálásában is. De hirtelen elég nehéz lenne levenni a legsikeresebb tétel(eke)t a polcokról. Ezért talán a legnagyobb kérdés a Varga Pincészet életében, ami kihatással van a magyar bor sorsára is, hogy miként lehet a fogyasztót a magasabb minőségű fogyasztásra sarkallni, és az alacsonyabb szegmensből a pincészet prémium termékei felé elmozdítani? (...)