„Ha minden igaz, leendő közgazdászként talán az egyik legérdekesebb boros vállalkozásba volt szerencsém betekintést nyerni. És itt kell megállnunk, hiszen pontosan ez az, ami a legnagyobb problémája a szakmának. Hogy ők a piaci igényeket igyekeznek kielégíteni, és ez az édes Merlot-ban, és a félédes Zweigeltben testesül meg legnagyobb tételszámban (sajnos). És ezt nehéz megbocsátani egy 12 milliós palackszámmal működő pincének, hiába jók a prémium boraik, mondják a bírálók. Amit egyik részről megértek.
Másik részről viszont látni kell, hogy ha nem ők csinálják, akkor lesz más, akit lehetne ezért utálni. Természetesen egy ekkora pincészetnek óriási szerepe van a fogyasztói ízlés formálásában is. De hirtelen elég nehéz lenne levenni a legsikeresebb tétel(eke)t a polcokról. Ezért talán a legnagyobb kérdés a Varga Pincészet életében, ami kihatással van a magyar bor sorsára is, hogy miként lehet a fogyasztót a magasabb minőségű fogyasztásra sarkallni, és az alacsonyabb szegmensből a pincészet prémium termékei felé elmozdítani? (...)
Nem szabad elfelejteni, hogy a Varga Pincészetnek, mint volt állami pincegazdaság, van egy olyan múltja, amely a tömegigény kielégítésére irányult. Ők ezt a múltat folytatták (nem is tehettek mást), és ezt a fogyasztók értékelték, és értékelik is. Magyarországon az utóbbi években kezdődött meg a tudatosabb borfogyasztás iránti érdeklődés, igény.
Hogy ez mindenkinél így van-e, és meg is engedhető-e mindenki számára a magasabb minőségű borok fogyasztása, az egy másik kérdés. Vargáék 20 év alatt felépítettek egy sikeres vállalatot, ami most szeretne egy újabb szintre lépni. Szeretnék a Varga nevet magas minőséggel párosítani, mindenki fejében. Ráadásul nagy mennyiségben. A technológia adott, az hogy miként sikerül, és mennyi idő alatt ez a szintlépés, és tudatosabb fogyasztás terjesztése, nem tudom. Én sok sikert kívánok ehhez nekik, és ha tehetem, akkor figyelemmel kísérem majd ezt a folyamatot. Mert nem csak a vállalat jövője, hanem a minőségi magyar bor és borfogyasztás jövője is múlik rajta részben. Az pedig közös ügy!”