A kisimult idő

"sub specie historiae, szerintem nincs dráma, csak a szokásos válság. Amerikai katonai szlenggel: snafu. (Situation normal, all fouled up.) A másikkal szemben pedig elvi ellenvetéssel éltem: semmilyen vita, nézeteltérés, ellentétes értelmezés, sőt, ellenszenv és bizalmatlanság sem anakronisztikus, hanem egyszerűen van" rágjág a gittet és megélnek belőle.. Ment-é a kissjánosok és balázszoltánék által a világ előbbre?

Úgy rémlik, Churchill jegyezte meg, hogy a demokrácia hülyeség, de jobbat ő sem tud kitalálni. Ami a mi viszonyainkat illeti, mindig két világ határán éltünk. Nem csak, és nem elsősorban földrajzilag, hanem eszmerendszerünkben. (Szent) László István szentté avattatásával elsimította az ellentéteket, de azok búvópatakként évszázadok múltán felbukkantak és velünk vannak. Nem kell közelmúltunkból senkit 'szentté' avatni, de igazi közös célok mindkét oldalt észre téríthetnek.

"...abban is van igazság, hogy a választójog jelentős kiterjesztésének mindig vannak kockázatai..." Valami ilyesmit mondott Klebersberg is; még alig múlt el a 20/1 népbiztosok kora. Nem merte megkockáztatni a visszajövetelüket.

""Neaddfel Ismet Peter "Az átlagpolgár érdekeire van lobbi csoport...?" Igen Péter , csakhogy ez a borotva éle. Mindíg elcsodálkozom a pártok besorolásán-jobb ,bal. A magukat baloldaliként meghatározó pártok /csoportok/ ugyanis a cselekedeteikben egyértelműen a "multik" kritikátlan kiszolgálásában látták , és látják most is a helyes utat,ami ugyebár azért nem éppen balos cselekedet. Ezzel szemben a " jobb " akik állítólag a jelenlegiek -és itt van a penge éle -szintén tekintettel vannak a tőkére /multik/ de " "Az átlagpolgár érdekeire " is ,-rezsicsökkentés , minimálbéremelés - ami ugyebár inkább nevezhető baloldali mint jobboldali cselekedetnek. De nézzük csak mi is a helyzet ma egy közgazdász szerint. " Valamikor 1990-ben újdonsült MDF-es országgyülési képviselöként szomorúan állapítottuk meg, hogy a parlament mind a hat pártja „kollaboráns”, vagyis az „új birodalom” kegyeit keresi. És akkor egyikünk ironikusan hozzátette, hogy az SZDSZ kivétel, mert ez a párt nem „kollaboráns”, ám csak azért nem, mert ö maga a „laboráns”. Vagyis az SZDSZ nem egy szokványos magyar politikai párt, hanem a globális hatalmi rendszernek a lokális politikai gépezetbe betüremkedö nyúlványa. Amíg a többi párt Magyarország felöl épült, és legalább kísérletet próbált tenni a helyi érdekek birodalommal szembeni képviseletére, az SZDSZ a globális hatalomszerkezet felöl felépülvén egyetlen !!! feladatának a lokalitás teljes alávetését és kifosztásának biztosítását tartotta. Sikeresen beépült valamennyi politikai eröbe, és ez egy idö után mérhetetlen elönyt biztosított számára, hiszen így, politikai arányától függetlenül irányíthatta a társadalmi-gazdasági újratermelési rendszerünk egészét. Az „eredmény” közismert, a magyar társadalom kifosztott többsége nemcsak hogy felemelkedni nem tudott, de ma már azt az életminöséget sem képes elérni, amit a hetvenes években egyszer már élvezhetett. Az SZDSZ tehát kiváló munkát végzett, áldozatossága nyomán pedig a magyar társadalom értéktermelö rendszereiböl hatalmas vezetékeken keresztül áramlik ki zavartalanul a „bennszülöttek” által elöállított eröforrástömeg java része. Ráadásul anélkül, hogy mindennek az okairól és mibenlétéröl a bennszülötteknek a leghalványabb fogalmuk volna. A birodalom azonban joggal tartott a lázadástól, ezért igyekezett „kimenteni az övéit”. Ahogy Cseh Tamás énekli: „kihúzom, leereszt, elteszem”, tehát szépen kivezette az SZDSZ-t a gépezetböl, nehogy a lázadás tárgyát benne megtalálva rajta vegyen elégtételt a magyar nép. Hisz így esetleg még arra is rájöhetett volna, hogy akiket a jótevöinek tekint, azok valójában kifosztói és elpusztítói. Tragikomikus módon azonban most mégis annak lehetünk a tanúi, hogy éppen a birodalom által kivezetett SZDSZ helyére csupa SZDSZ-klón akar benyomulni. Az LMP, a DK és az Együtt 2014, valamint a Bokros Lajos és Fodor Gábor által alapított pártok mind-mind „new SZDSZ” formációk, és bohózatba illö módon láthatóan komolyan gondolják, hogy ezzel a „programmal” újra uralkodó pozícióba kerülhetnek. Egyedül az MSZP óvatosabb, hiszen „gazdaállatként” drámai módon élhette át, hogy kis híján kivégezte öt az SZDSZ birodalmi parazitája. De látszik ma már az is, hogy önpusztító reflexei mégiscsak a gazdaállatszerep történelmi „újrajátszása” felé lökik. A 2014-es választások tehát, mint az eddigiek is, a különbözo SZDSZ-es belsö pártok rejtett konfliktusairól és rejtett „koalícióiról” szólnak majd."""