Nagyon kiakadtak a spanyolok az árvizek miatt, a kormány a szélsőjobboldaliakat hibáztatja
A spanyol kormány szélsőjobboldali csoportokat vádol a valenciai árvizek közepette kialakult erőszakos cselekményekért.
Nincs eleve anakronisztikus állapot, hozott anyagból dolgozik mindenki, jobboldal és baloldal egyaránt.
„Maradjunk egy Kis János által is említett példánál. A baloldali narratíva szerint az általános választójog bevezetése »történelmi szükségszerűség« volt a XX. század elején, amelynek ellenállni történelmi anakronizmus volt. Ugyanez a helyzet a nyílt választási rendszerrel. A rendszer csupán egy avítt uralmat és egy illuzórikus történelmi Magyarországot szolgált. – Igen, ebben van valami igazság. A magyar uralkodó elit, vagy inkább a bázisát jelentő középrétegek jelentős része valóban elmarasztalható naivitásban, nagyképűségben, szűklátókörűségben, az előrelátó képesség hiányában. De ha ez igaz, akkor abban is van igazság, hogy a választójog jelentős kiterjesztésének mindig vannak kockázatai, elviek és gyakorlatiak egyaránt; hogy a történelmi Magyarország ugyan valóban nem volt fönntartható, de reformálható igen; hogy a magyar imperializmusnak voltak civilizációs sikerei (s egyúttal a Monarchiát aláásó ambíciói is). Egyszóval nincs eleve anakronisztikus állapot, hozott anyagból dolgozik mindenki, jobboldal és baloldal egyaránt. Ami foglalkoztatja a közösséget, az definíció szerint aktuális, s a politika nyersanyagát alkotja.
Kis János a tanulmány elején világossá teszi: amit elmesél, s ahogyan elmeséli, az maga is a történet része, azaz politikai álláspont. Ahogy értelmeztem, két tézise van: az egyik az összeomlás rögzítése, a másik az okok megállapítása. Ez két politikai tézis. Az egyikkel szemben demokráciatörténeti jellegű, de természetesen ugyanúgy politikai ellenvetésem volt: sub specie historiae, szerintem nincs dráma, csak a szokásos válság. Amerikai katonai szlenggel: snafu. (Situation normal, all fouled up.) A másikkal szemben pedig elvi ellenvetéssel éltem: semmilyen vita, nézeteltérés, ellentétes értelmezés, sőt, ellenszenv és bizalmatlanság sem anakronisztikus, hanem egyszerűen van. Természetesen lehet anakronizmusnak minősíteni a másik véleményét (vagy az egyiknek a másikról, a másiknak az egyikről alkotott véleményét), ezúttal jobb- és baloldalt egyaránt, de ez politikai minősítés, amelyet, attól tartok, egyik oldal sem fog a magára venni, sőt: még csak megérteni sem. A kölcsönös megértésre való buzdítás persze szép és fontos dolog, az önvizsgálat még szebb és fontosabb, s ezt egyáltalán nem mellékesen gondolom; de akár tetszik, akár nem, ilyet a modern, demokratikus politikában nem lehet tekintéllyel mondani.”