Brüsszel akhilleuszi sarka

„A kritikák tehát újra felerősödtek, s várható, hogy a téma a továbbiakban is napirenden marad. Azt láthatjuk azonban, a kérdés a külföldi politikai elitet is megosztja, hiszen a kritikák megjelenésével párhuzamosan akadtak védelmezői is hazánk hírnevének, elég talán Christopher H. Smith, az Amerikai Helsinki Bizottság társelnökének, Jason Kenney, a kanadai bevándorlási miniszternek vagy Ruppert Scholz Németország egykori külügyminiszterének Magyarországgal kapcsolatos nyilatkozatára utalni.

Ennél azonban van gyengébb pontja is a kritikáknak, nevezetesen az, hogy olyan intézmények képviselői szólalnak meg, amelyeknek demokratikus legitimációja finoman szólva is megkérdőjelezhető. Az Európai Unió »demokratikus deficitjének« mára jelentős irodalma van. Ez a kifejezés arra utal, hogy az unióban erősen kétséges az intézményrendszer demokratikus felépítése, a hatalommegosztás rendszere, emellett komoly problémák mutatkoznak a demokratikus legitimációval kapcsolatban is.

Az unió intézményrendszerének egyik legfontosabb sarokköve a bizottság, amely kezdeményező szerepet játszik az uniós jog megalkotásában, illetve ellenőrzi annak betartását. A bizottság azonban inkább az eurobürokraták törekvéseinek terepe, ráadásul a biztosok személye kapcsán a ténylegesen közvetlenül választott Európai Parlament beleszólása a kérdésekbe meglehetősen csekély. Azonban az Európai Parlament is problémákkal küszködik, ugyanis harminc év alatt húsz százalékkal csökkent a képviselő-választások részvételi aránya, ráadásul nem is léteznek igazi európai pártok, s így igazi európai frakciók sem, a választási eredményeket a tagországok pártjainak hazai politikája határozza meg.”