Keresztyén ideológia?

„Az Élet és Irodalom folyóiratban megjelenő kritikus elemzés kezdő sorait is, s az egész írást – Giczy György tollából - öröm volt olvasni, s javaslom, aki csak teheti olvassa el, szerezze be az egész cikket. (A hetilap teljes terjedelmében csak előfizetéssel érhető el vagy újságosnál vehető kézbe!) A KDNP korábbi elnöke ( 1995-2001 között) az egyház / kereszténység hitelének vészjósló leromlását járja körül, azzal a jelenséggel összefüggésben, amikor egy kormányzat (csak) használni, kisajátítani akarja a keresztyén-nemzeti fogalompárból, nyelvezetből és értékrendből következő azonosulásokat. Mi történik és milyen lényegi veszteségekkel jár, amikor csak fogalmi zsonglőrködéssé válik, és csak felhasználói nyelvvé romlik a bennünket meghaladó transzcendencia nyelve és »túlságosan is evilági dimenzióba« kerül a vallás személyiséget formáló, gyógyító üzenete?

Jól tudjuk, hogy a kereszténységgel való ilyen jellegű visszaélés nem most kezdődött, de ha számít az, hogy milyen kép él az egyházakról – márpedig számít – akkor valóban öngól és visszaélés a leegyszerűsített elméleti hittételektől és morális szabályok gyűjteményétől várni az átütő erőt, mert éppen a lényeg, a kötőanyag, az összetartó erő, a lélek hiányzik. Így a szomorú végeredmény csak az lehet, hogy a kohézió is, a keresztyén pluralizmus is megszűnik, mert a kiskorúságra épülő hit mindig is elszigetelt nézőpontja lesz a személyiségnek, s képtelenné lesz mind a reflektálásra, mind a önreflexióra. Figyelemreméltó állítás, melyet a nevezett cikk nyomtatott szövegéből vettem át: »Akik viszont napjaink politikai életében a keresztyénséget a demokratikus alapértékek kijátszásával akarják érvényre juttatni, ugyancsak egy idejétmúlt magatartást elevenítenek fel. /.../ a történelemből úgyis tudhatjuk vagy tudnunk kellene: nem azok ártottak a legtöbbet a keresztyénségnek, akik tagadták, hanem azok, akik visszaéltek vele.«”