„Nem az a probléma, hogy az új jegybanki vezetés más módszerekkel próbálja meg az ismert gondokat kezelni, hiszen nem a korábbi módszerek pontos lekövetését kérik tőle számon. De a kritérium az, hogy bármit is csinál az új vezetés, azt egy koherens, érthető monetáris politikai rendszerben kell értelmezhetővé tenni – az apró lépésekben épülő-alakuló új monetáris politika már az elején sem tud hiteles lenni.
Ám ha a piac szereplői hisznek a jegybanknak, akkor beruházási-befektetési, sőt még fogyasztási döntéseiket is a jegybanki kamatpolitikára alapozzák, hiszen alacsonyabb kamatok mellett nem csupán a beruházások megtérülése gyorsabb, de általában mindenfajta vagyon többet ér, és magasabb fogyasztásra ösztökél. Ha viszont nem hisznek benne, akkor megpróbálják maguk kitalálni a jövőbeni kamatokat, s ez szükségképpen nagyobb kilengésekkel, túllövésekkel jár, és azzal, hogy magasabb az infláció, elmaradnak a beruházások, alacsonyabb a foglalkoztatás, azaz összességében magasabbak a társadalmi költségek.
Éppen ezért nagy a tétjük a jegybanki pályainformációknak. A klasszikus, ide vonatkozó elmélet szerint ugyanis a jegybank »szóval és tettel« befolyásolja a piac szereplőinek a jövőre vonatkozó várakozásait. A nagy kérdés most az: vajon a kevesebb-e a több, vagy éppen fordítva?”