„Halkan feltennénk még azt a kérdést, hogy miért nem mentették meg a ciprusi lakosság félretett pénzét mondjuk abból a két mentőalapból, melyeket pontosan az ehhez hasonló esetek kezelésére hoztak létre. Bőven lett volna miből elkerülni a magántulajdon lefoglalását, mert az alapok több száz milliárd euró »tűzerővel« rendelkeznek (hogy csak Olli Rehnt idézzük), miközben még a legjobb esetben is úgy ötmilliárd eurót kasszírozhatna az unió a ciprusi lakosság meglopásával. És nem árt tudni, hogy a jól értesültek már rég a csőd előtt kivették vagyonukat az érintett bankokból, vagy a ciprusi zárva tartás ideje alatt Londonban hirtelen megnyitott fiókon keresztül mentették ki az eurómilliárdokat – így megint csak a kicsik maradtak hoppon.
Volt itt, kérem, pénz bőven az ír, a portugál, a spanyol bankrendszer megmentésére (több száz milliárd euró, felelősök pedig sehol), de Olli Rehn ezt az ötmilliárdot már sehogy sem találta. Az új direktívával két dolgot üzen az európai lakosságnak: egyrészt, hogy az unió bankjai annyira rosszul állnak, hogy ilyen törvénnyel is fel kell készülni egy esetleges csődhullámra, másrészt, hogy ne bízzanak az EU alapelveiben, hanem minél hamarabb vigyék betéteiket Svájcba vagy Szingapúrba, de legalábbis tegyék a párnacihába. A biztos úr mindent lerombolna, amit az uniós intézmények a bizalom visszaszerzéséért eddig tettek: a bankfelügyeletek megerősítésétől kezdve a bankok alaptőkéjének emelésére vonatkozó bázeli szabályok szigorításáig.”