„Igaz, hogy az infláció évtizedek óta nem volt ilyen alacsony, de »az ördög a részletekben rejlik« – ahogy a Financial Times bloggerei írják mérhetetlen rosszindulattal.
Igaz, hogy a mindössze 2,2 százalékos áremelkedés a lakosság számára kiszámíthatóságot és keresetük vásárlóértékének megőrzését jelenti, de »a nyugdíjasok fognak pórul járni« – tromfol rá a brit blogra egy magyar napilap, amely szerint »meglesz még ennek a böjtje«. Ha már nem jött be a hivatásos vészmadarak riogatása a 200 forintos krumpliról és az egekbe szökő élelmiszerárakról, akkor belekötnek egy olyan gazdasági adatba, amelynek akár örülni is lehetne.
De nem. Hipp-hopp előkerített elemzők már azért aggódnak, hogy miért is rossz a gazdaságnak a »túlságosan alacsony infláció«! Eddig azt hittük, hogy a pénz értékállósága általában pozitív jel, sőt, a Magyar Nemzeti Bank évek óta a három százalék alatti inflációs célt üldözte, legalábbis Simor Andrástól minden hónapban ezt hallhattuk. Most, hogy elértük a hőn áhított célt, hirtelen savanyú lett a szőlő. Londonban azért aggódnak, hogy – figyelem! – »elmaradt a várttól a magyar inflációs ütem«. Kinek az érdekében és megrendelésére szól ez a mérhetetlen rosszindulat?”